Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

AZ 1919-ES MAGYAB PROLETÁRPORBADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 67 tovább folytatták. Mindez nem zavarta a szociáldemokrata párt vezetőséget abban, hogy legsürgősebb tennivalóképpen irtóháborút indítson a baloldali elemek ellen. Ezeknek az elszigetelését a párton belül oélozta az 1918. február 9-re öszehívott „rendkívüli pártkongresszus",10

4

amelynek első napirendi pontja „A pártvezetöség lemondásának okai és a párt legközelebbi feladatai" volt A rendkívüli pártkongresszus tulajdonképpeni célja az opportunista munkásvezetők megingott pozíciójának a megszilárdítása, erős cselekvőképes forradalmi balszárny kialakulásának a megakadályozása volt, annak az állapotnak a további biztosítása, amelyre a kongresszus fősaónokaj, VVeltner Jakab büszkén hivatkozott: a hadviselő államok kőzött az egyetlen párt vagyunk Európában, amely a háború idejében egységes tudott maradni."1

0

* Ennek az elvtelen, korhadt, a magyar munkásmozgalom aránylagos visszainiaradottságát visszatükröző látszategységnek a fenntartása érdekében a szociáldemokrata párt opportunista vezetői ezúttal is — mint már annyiszor — egyrészt a hangos álradikális demagógia, másrészt a baloldali ellenzéki elemek becsmérlésének az eszközéhez folyamodtak. Weltner beszéde tele volt radikális kijelentésekkel. ,, ...Aa egész magyar munkásmozgalom balszárnyat képez a burzsoáziával szemben... a mi egész háborús politikánk a zimmerwaldi irányzaté... gazdasági harcainkban is, politikai küzdelmeinkben is megmaradtunk az osztályharc álláspontján, különösen pedig a háború kérdésében... Mi fütyülünk az összes [polgári] pártokról.,."10

0 Ugyanebben a beszédében Weltner kifejezést adott annak a „meggyőződésének, hogy \ a kongresszus meg fogja találni azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a párton belül rendet lehet teremteni." A baloldali irányzat megerősödésének a háború alatt új munkásrétegek, főkép a gyári munkásság eddig szervezetlen tömegeinek a párt- és szakszervezetbe való beáramlása teremtett széles szociális alapot. Ezeknek a tömegeknek a megszervezését a szakszervezeti és pártbürokrácia a múltban bűnösen elhanyagolta, a mnnkásszervezetek mindenekelőtt a kvalifikált, jobban fizetetít munkásarisztokrata rétegnek a domdniumai voltak, ennek a döntő befolyása alatt állottak. A párt- és szakszervezeti vezetők, ha. nem is tudták megakadályozni a magyar munkásság kevésbbé kvalifikált tömegeinek beáramlását a szervezetekbe a háború alatt, mindenesetre leplezetlen ellenszenvvel, igazi munkásarisztokrata. gőggel kezelték őikiet, mindenekelőtt azért, mert féltek ezeknek a tömegeknek a radikalizmusától, harcos követeléseitől és nem ok nélkül. A rendkívüli pártikongresszus által elfogadott határozati javaslat igyekezett megbélyegezni ezeket a széles, új munkásrétegeket, amelyek a pártvezetőség opportunista, munkástarisztokrata szellemű politikájával szembien renitensen viselkedtek. ,,01yian rétegek is csatlakoztak pártunkhoz, amelyek még telítve vannak a polgári ideológiával, olyan munkások tízezrei, akik még nem szabadultak meg teljesen a kapitalista hazugságok mérgező hatásától".1

1

" 101

„A rendkívüli kongresszust legelsősorban a pártfegyelem megbomlása tette szükségessé" — írta a Népszava 1918. febr. 12—i számában. Népszava, 1918. febr. 12. ÍU

U. o. "" Népszava, 1918. febr. 12. A baloldali elemek becsmérlését a pártvezetőség már t januári sztrájk, idején elkezdte „A hozzánk csatlakozott új rétegek között rengeteg