Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
66 ANDICS ERZSÉBET rozásukra beszüntették a munkát és kivonultak az utcára-TM A szociáldemokrata páritvezetőség jobbnak látta a már megindult mozgalomnak az élére állami, és ezáltal biztosítani arra befolyását A sztrájk leszerelése érdekében nemcsak a kormány mozgósította minden erejét, többek között megbízható bosnyák és cseh ezredeket, hanem a szociáldemokrata, pártvezertőség is mindent megtett, hogy minél előbb végettvessen az egyre fornadjalmdlbb jellegűvé váló mozgalomnak. Ez alkalommal már . egészen szoros együttműködés jött létre a kormány és a szociáldemokrata vezetők között. A szociáldemokrata vezetőknek a kormánnyal folytatott tárgyalásai ée közvetlen közreműködése eredményeképpen jött létre az a kormánynyilaltkozat,10 0 amelyben Wekerle miniszterelnök kijelentette, hogy „felel és szavatol" azért, hogy a béke Szovjetoroszországgal a monarchia részéről „nem fog hódítási szándékokon meghiúsulni" és hogy a kormány ,,őszintén" és „változatlanul vallja, hogy az általános választójogról szóló törvényjavaslatot minden más kérdést megelőzően letárgyalni és törvénybe iktatni fogja."10 1 A szociáldemokrata párt vezetősége nagfy' győzelemként fogadta a fenti kormánynyilatkozatokat, azokat „kolosszális jelentőségűeknek" nyilvánította és kijei en tettei, hogy a munkásság ezeknek a nyilatkozatoknak a létrejöttével elérte „az elérhető legnagyobb eredményt". Arra való hivatkozással, hogy „a monarchiiia külügyi kormánya és a magyar kormány arra az alapra helyezkedtek, amely az általános békéhez vezet... a kormány a választójog dolgában nyíltan leszögezte magát..." a szociáldemokrata pártvezetőség az általános sztrájkot három nap után, január 21-én befejezettnek nyilvánította,10 2 s ekkor történt, hogy a pártvezetőség és a bizalmi férfiak határozata ellenére számos budapesti nagyüzem munkássága — a baloldali elemek vezetése alatt — továbbfolytattáki a sztrájkot. A magyar munkásmozgalom addigi történetében páratlanul álló eset volt ez, olyannyira, hogy a szociáldemokrata pártvezetíőség kényszerülve érezte magát demonstratíven lemondani és az ügyek vezetését a bizalmiak köréből választott „ideiglenes bizottságra" ruházni. A kormány nagyhangú ígéreteit — mint ez előrelátható volt — egyáltalában nem tartotta meg, ezek a továbbiak folyamán minden egyes pomtjukban hazugságnak minősültek. A monarchia és eziem keresztül a magyar kormány részvett azokban, a gyalázatosságokban, amelyeket a középhatalmak csapatai azokon a szovjet területeken, aíhová bevonultak, elkövettek. Aláírta a bresztlitovszki békeszerződést, belpolitikai téren pedig szövetségre lépve a „bukott" Tiszával, elárulta az általános választójogot. Azoknak a, baloldali munkásoknak lett igazuk, akik nem hittlek Wekerlének, ennek a cinikusságáról és elvtelenségéről hírhedt, a nagybirtokos és nagyburzsoá érdekeket mindig hűségesen kiszolgáló poHtikusnak10 3 és akik a politikai sztrájkot a szociáldemokrata pártvezetőség akarata és rendelkezése ellenére januárban " L. a Népszava 1918. jan. 22-i számában: „Három nap története." iaa Buchinger emlékirataiból az tűnik ki, hogy a kormánynyilatkozat részben Kunfi fogalmazványa volt. (Buchinger: i. m. 266. oj im Népszava, 1918. jan. 22. 1(c U. o. A szociáldemokrata párt vezetőségének kiáltványa „A szervezett munkásokhoz". „Katonai körökben senki sem gondol hódításokra, vagy annexiókra" — írta a Népszava következő napi vezércikkében. (Népszava, 1918. jan. 23. „A tömegsztrájk sikere.") „Nyugodt öntudattal elmondhatjuk, hogy a tömegsztrájk után lényegesen más a magyar belső politika helyzete, mint a tömegsztrájk előtt." (Népszava, 1918. jan. 24. „A koncentráció.") 1Ш „Szodomás bölcs, gonosz, vén kasznár" — írta róla Ady Endre, már tíz esztendővel azelőtt
