Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
I AZ 1919-ES MAGYAR PROLETÄRFORBADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 53 átformálódáson mennek keresztül, amely nem maradhat hatás ós következés nélkül a 'többi ország gazdasági és szociális viszonyaira..."" A Lenin ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban, a Népszava, Lenin* ről, mint ,r ai mai világ egész szocialista mozgalmának legkimagaslóbb alakjáról" irt, akinek neve •>, egy új világ: a szocialista rend megvalósulásának homlokzatára íródott fel"." „A bolaervikiekkel az orosz ipari munkásság jutott uralomra S a többi szocialista pártárnyalat, amikor mégis folytatta Leninék ellen a harcot, voltaképpen a proletárdiktatúra ellen, a szocializmus megvalósulásának a kísérlete ellen vette fel a küzdelmet.. •"*1 A Népszavában 1918 folyamán is egymást követték az orosz Szocialista Szovjetköztársaságot a legnagyobb elismeréssel, sőt elragadtatással ismertető cikkek. Igaz, hogy ezek a cikkek többnyire elkerülték, hogy a mensevikek felett marasztaló ítéletet mondjanak ki, vagy egyáltalában konkrétabban állástfoglaljanak a bolsevikok és a mensevikek harcának kérdéseiben-E helyett a Népszava Rennertől,9 2 Kautskytól,9 3 Scheidemanntól, stb. hozott langymeleg megnyilatkozásokat az orosz forradalomról, többek közötti Scheidemanntól idézte minden megjegyzés nélkül: „A bolsevikiektői sok kérdés választ el bennünket és sohasem fogjuk elhinni, hogy ezeket a módszereket, amelyeket helyeseknek tartanak és Oroszországban talán helyesek is, tervszerűen alkalmazhassuk a világ minden országában. •. Nem avatkozunk az orosz^irányzatok viszálykodásába.. ."9 1 Maga a Népszava nem egyszer módját ejtette, hogy a maga kétségeinek is kifejezést adjon azért olyanformán, hogy „ma még nem ítélhetjük, melyik felfogásnak fog igazat adni a történelmi események menete"9 5 stb. Általában azonban lándzsát tört az oroszországi szocialista forradalom, a szovjet kormányzat mellett. Mivel magyarázható ez? Mindenekelőtt a magyar munkásság rendkívül egyértelmű, lelkes állásfoglalásával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a bolsevikok mellett. Ha a Népszava 1917 novembere után is továbbfolytatta volna a bolsevikoknak mint „anarchistáknak", stb. ócsárlását, az nyílt szembefordulás lett volna a forradalmi Oroszországgal, amit a Népszava nem kockáztathatott meg, hacsak nem akarta a magyar munkástömegek legélesebb felháborodását kiváltani maga ellen. A magyar szociáldemokrata párt vezetői „úsztak az árral", mint annyiszor azelőtt is és azután is. Alkalmazkodtak a tömegek hang-ulatához, baloldali jelszavakkal fedezték változatlanul opportunista meggyőződésüket és politikai törekvéseiket. Hogy a Népszavának Leninéket- és az oroszországi proletárforradalmat magasztaló megnyilatkozásai mennyire csak alakoskodás volt, legalábbis a szociáldemokrata párt legfőbb vezetői részéről, bizonyítja az, hogy ebben az időben a Népszavának egyik szerkesztője Garami Ernő volt, aki tudvalevően kezdettől fogva ellenségesen viszonylott a Nagy 85 Népszava, 1917. dec. 12. „Az orosz szociális forradalom." 90 Népszava, 1918. szept. 3. „Lenin." 91 U. o. ю Népszava, 1917 nov. 14. „Ki gyöz?" 93 Népszava, 1917. dec. 14. Kautsky Károly: „A béketárgyalások." 91 Népszava, 1917. nov. 21. „Az orosz forradalom és a német szociáldemokrácia." 95 Népszava, 1918. szept. 3. „Lenin "
