Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
AZ 1919-ES MAGYAR PROLETÄRFORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 61 ságot," stb-7 7 Ezek a röpiratok is arról tanúskodnak, hogy az imperialista háború ellen irányuló mozgalmiak Magyarországon erősem az orosz forradalom hatása alatt alakultak ki és fejlődtek. Az imperialista háborúból a kiutat az orosz munkások és parasztok forradalmi mozgalmának a követésében látták. Ugyanakkor jóformán nyomát sem látjuk a bolsevikok világos és határozott jelszavainak, konkrét utasításainak ав imperialistia háborúnak polgárháborúvá való átváltoztatására, határozott elvi álláspontjuknak а II. Internacionálé összeomlását illetőleg. Bár nem egy ízben hivatkoznak a zimmerwaldi mozgalomhoz való tartozásukra,77 a szervezeti kapcsolatuk a zimmerwaldi'akkal nyilvánvalóan nem volt, sőt a Zimmerwaldon belül fennálló különböző irányzatokról, elvi harcokról, az egész mozgalom konkrét fejlődéséről nem igen voltak informálva. Ebben a tényben nemcsak a Magyarországon működő baloldali háborúellenes csoportok tájékozatlansága jutott kifejezésre, hanem mindenekelőtt a magyarországi munkásmozgalom balszárnyának általános szervezeti és ideológiai gyengesége. Mindezek után felvetődik a kérdés, mi volt a hivatalos párt- és szakszervezeti vezetők álláspontja az orosz forradalom kérdésében? A magyar jobboldali miunkásvezetők politikai kétszínűsége, latvírozási készsége, sokszor, — tekintettel a tömegek forradalmi hangulatára — kényszerűsége lavírozni különösen megmutatkozott az orosz forradalomhoz, nevezetesen az orosz bolsevikok politikájához v.aló viszonyában. 1917 márciusától 1917 novemberéig, azaz abban az időben, amikor a. küzdelem a bolsevikok és a mensevikek között még nem dőlt el és ezzel együtt a kérdés, hogy az orosz forradalom megmarad-e polgári forradalomnak, vagyi átnő a munkásosztály szocialista forradalmává, ebben az időben, különösen július-aug'usztusban a Népszava nap, mint nap hozta a nagy cikkeket az oroszországi eseményekről, amelyekben, ha igyekezett is a távoli szemlélő „objektivitását" mutatni, valójában egészen nyíltan a mensevikek mellett a bolsevikok ellen foglalt állást. A polgári forradalom továbbfejlesztését proletárforradalomba anarchizimrusnak minősítette, olyan irreális vállalkozásnak, amely végeredményben aláássa a forradalmat és az ellenforradalom győzelmét segíti elő.7 9 „Az orosz forradalom polgári forradalom — hangsúlyozta a Népszava —, vagyis, amikor a régi uralmat megszüntetik, Oroszország mostani történelmi helyzetének következtében a politikai hatalmat a burzsoázia kezébe kell átadni. Ez volt miindig az orosz szociáldemokrácia fölvilágosodottabb köreinek az álláspontja.. "7 S A bolsevikokról a Népszava úgy írt, mint az oroszországi „munkás- és parasztmozgalom egyre növekvő anarchista irányzatáról", amely ,,szétszórja az ország produktív erőit". A magyar szociáldemokrata pártlapban közölt jellemzés szerint a bolsevikok „a társadalmi fejlődés természetes törvényeit a burzsoázia hazugságainak tartják, erőszakosan siettetik a lassú társadalmi folyamatot és ezzel 77 „Cselekednünk kelll" kezdetű galileista röpirat 1918 február elejéről. Munkásmozgalmi intézet. Múzeum. 77 a L. fenti röpiratukat, úgyszintén a Gali!ei-pör fővádlottjának, Duczynska Ilonának a zárt tárgyaláson tett vallomását arra vonatkozólag, hogy a röpirataikkal az volt a céljuk, „hogy a munkásoknak tudtára adják, hogy volt már olyan tömörülés külföldön, amely más állásponton áll, mint a mi szociáldemokráciánk..." (Halmi József: A Galilei-pör aktái. [A rendőri nyomozás.] Bp. 1918. 107. о.) 58 Népszava, 1917, júl. 7. „Az orosz forradalom fejlődéséneik] válságos korszaka"; Népszava, 1917. júl. 31. „Az oroszországi anarchia és az ellenforradalmár elemek." 79 Népszava. 1917. aug. 9. Olberg: Az orosz forradalom válságos napjai (,,orosz munkatársunktól"). 55*
