Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

AZ 1919-ES MAGYAR PROLETÁRFORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 49 tisztában lettek volna. Ebben mindenekelőtt Szabó Ervinnek a marxizmustól egyre inkább eltávolodó szindikalista nézetei akadályozták őket. Ha szindikalizmusuk a hivatalos pártvezetőség opportunista politikája elleni tiltakozásnak, „fellázadásnak" a megnyilatkozása is volt, nem szűnt meg lényegében „visszájára fordított opportunizmus" lenni, ahogy Leoiin ezt nevezte. Ugyanakkor kétségtelen^ hogy nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a Szabó Ervin köré csoportosuló fiatalok túlnyomó részükben a továbbiak folyamán a Magyarországi Kommunista Párt kiváló harcosai lettek- Az antimilitarista mozgalomban való részvételük volt az első forradalmi tűzkeresztségük és politikai iskolájuk. Azok mellett, akik a forradalmi magyar munkásmozgalomban később kimagasló szerepet játszottak, mint Révai József, Korvin Ottó, Sallai Imre, Hevesi Gyula, Lékai János és mások, ki kell emelni Mosolygó Antalnak, ennek a kiváló forradalmi munkásnak a nevét. Az antimilitarista szervezkedés és agitáció egyik kezdeményezője és fő szervezője volt. Nem utolsó sorban az ő munkájának volt köszönhető, hogy Szabó Ervin körüli csoport a litografált aritimilitarista röpiratoknak százait és ezreit tudta elhelyezni a kaszárnyákban, a gyárakban, a frontra induló menetszázadokban. A hadiszempontból igen jeleDtős mátyásföldi repülőgépgyár, ahol Mosolygó Antal dolgozott, a háborúelőtti antimilitarista agitációnak egyik gócpontja lett. Mosolygó Antalnak nagy szerepe volt az 1918 januári tömegsztrájk szervezésében. 1918 második felében letartóztatták, csak a forradalom szabadította ki ai börtönből.73

!} Az antimilitarista mozgalmaknak politikai fejlettségéről némi fogalmat alkothatunk a két legjelentékenyebb antimilitarista csoportosulásnak, a Szabó Ervin köré tömörült erősen szindikalista jellegű csoport és a szociáldemokrata párton belül működő baloldali ellenzéki elemeik által 1917—1918 folyamán kiadott röpiratok alapján. így az egyik röpiratban, amelyen „a Zimmerwaldhoz csatlakozott magyarországi szocialisták csoportja" aláírás áll és amelyet — minden jel szerint 1917 végén adták ki Szabó Ervin csoportosult baloldali galileisták és szindikalista munkások — a következőket olvassuik: Munkások! Testvérek! Békedegyzékek, békerezolúciók, békekonferenciák dacára a háborús tél borzalmai előtt állunk. Tehetetlenek a háború szörnyetegével szemben azok, akik azt könnyelműen és őrjöngő hatalomból ránkzúdították. Az uralkodó osztályokat képviselő kormányok és külügyminiszterek, diplomaták nem tudják visszaadni a népeknek a békét, mégha egyikük-másikuk szeretné is, nem tudják, mert gazdasági ellentétek vannak közöttük és ha béketárgyalásokra kerülne a sor, imperialista törekvéseikből engedni kell. Tűrjük-e, szenvedjünk-e tovább csak azért, mert a német császár, a hadvezetőség és a kancellár még mindig idegen népeket akar leigázni? Vagy, mert az angol-amerikai imperialistáknak még nem volt elég a vérontásból?... A további öldöklés megakadályozását, a béke kierőszakolását nem várhatjuk már azoktól sem, akiknek ez kötelessége volna. Hisz látnunk kellett volna, hogy a világ proletárjainak közös érdékeit szolgáló egyöntetű elhatározás sem tudott megszületni Stockholmban. Nem tudtak összegyűlni és megegyezni azok a hivatalos pártvezérek, akik között... ellentét nem lett volna, ha igazán az osztályharc alapján állanak. Munkástársak! Csak egyetlen erő tudja megváltani a világot s ez az erő tudja a kitűnően megszervezett nemzetközi reakciót legyűrni: ez a nemzetközi proletárság egyöntetű forradalmi békeakciója. Ettől az eszmétől áthatva gyűltek össze már a háború elején Zimmerwaldban azok az elvtársak, akik egy percig sem tértek le az osztályharc útjáról, azért hirdetik egyre fokozódó erővel és elszántsággal, hogy таЬ Üj Március, 1927. ápr. ,,Mosolygó Antal elvtárs."