Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

44 ANDICS ERZSÉBET A magyar1

szociáldemokrata vezetők megtagadták volna önmagukat, hogyha az osztrák-magyar imperializmusnak tett legközvetlenebb lakáj szolgálataikat nem igyekeztek volna radikálisan szocialista sőt mi több, forradalmi köntösbe öltöztetni. „A magyar küldöttség azt kívánja, hogy a háborús hatalmak béketárgyalásai, valamint az Internacionálé békemunkájának a \nemzeti és területi kérdések ne játszanak döntő szerepet. Ügy, mint a munkásosztály képviselője, felhívja az Internacionálé figyelmét arra a tényre, hogy a nemzeti elnyomáson kívül van társadalmi elnyomás és kifejezi azt a kívánságát, hogy a béketárgyalások programmján munkavédelmi és szociálpolitikai kérdések is szerepeljenek."62

! Talán mondanunk sem kell, hogy a magyar szociáldemokrata! küldöttség mindenekelőtt azért kívánta a területi kérdések levételét az eljövendő! béketárgyalások napirendjéről, mert ebben az időben már előrelátható volt, hogyha lesznek területi változások, úgy azok a központi hatalmak rovására fognak történni. A szociáldemokrata pártvezetőknek tárgyalásai Hágában 1918 nyarán minden jel szerint ugyanezt a célt szolgálták.6

2

! Ugyanakkor, amikor a vezetők egyre mélyebbre süllyedtek az opportunizmus hínárjába, a magyar munkástömegekben egyre több forradalmi harckészség halmozódik fel és keres érvényesülést. Ezek a tömeigek persze nem ismerték Lenin és a Bolsevik Párt tanításait az imperializmusról, a proletárforradalomról stb., de ösztönösem érezték a helyzet tarthatatlanságát és amikor ,2

i U. o. 194. p. (Kiemelés tőlem. A. E.) ,2

j L. a monarchia hágai követének, gróf Calicenak bizalmas jelentését Buriánhoz, a monarchia külügyminiszteréhez arról, hogy a Hollandiában járt magyar szociáldemokrata vezetők tájékoztatták őt a holland szocialista vezérnek, Troelstranak további terveiről. (Orsz. Lvt. M. E. 1918, 6934/res.) A jobboldali és centrista munkásvezetők utólag igyekeztek a háború alatt tanúsított szociálsoviniszta magatartásukat vagy elhallgatni, vagy kereken letagadni. Ezt a taktikát követték a szociáldemokrata vezetők nemcsak évekkel később megjelent emlékirataikban (1. Weltner, Garami, Böhm, stb. emlékiratait), hanem már a háború második felében is. Így 1917 tavaszán a stockholmi konferencián a magyar szociáldemokrata küldöttség memorandumában a háborúalatti magatartását, mint kezdettől fogva soviniz* mustól mentes, következetesen internacionalista és osztályharcos magatartást tüntette fel. „A magyar párt a háború egész ideje alatt harcolt a nacionalista és imperialista formulák ellen és bizonyos büszkeséggel állíthatja, hogy Magyarország szocialista munkásosztálya elkerülte a nacionalista és imperialista fertőzést, ami a többi hadviselő országban annyi bajt okozott. Magyarországon sem a gazdasági érdekekre való tekintetből, sem politikai szempontokból kiindulva nem volt „isten békéje". A politikai párt folytatta harcát a nemzeti és társadalmi elnyomás ellen, míg a szakszervezetek minden lehetséges eszközzel harcoltak a munkásosztály életfeltételeinek a javításáért." („Stockholm." 196. 1.) Még ennél is nagyhangúbb kijelentéseket tettek a magyar munkásosztály felé a háború utolsó idejében, amikor a magyar munkástömegek háborúellenes elkeseredése már forradalmi feszültséget mutatott és nyilt kirobbanásokhoz vezetett. Weltner az 1918 februári rendkívüli pártkongresszuson hidegvérüen kijelentette: .. Nincs Európában egyetlen szociáldemokrata párt sem, amely céltudatosabban teljesítette volna a kötelességét, mint a magyarországi párt... A Magyarországi Szociáldemokrata Párt... a háborús sovinizmust egy percig sem osztotta." (Weltner Jakab: A szociáldemokrata párt és a béke. Bpest, 1919. 5., 7. o. Ez a brossura úgy jelent meg, mint a rendkívüli pártkongresszuson elmondott beszéd teljes szövege.) A harmincas évektől kezdve, ahogyan az ellenforradalmi Magyarország egyre nyib tabbau a fasiszta német agresszió vágányára siklott, a szociáldemokrata vezetők is kezdték előszedegetni és emlegetni, hogy ők az első világháború idején „honvédők" voltak. (L. a Szociáldemokrata Párt Garami Ernő Emlékkönyvét. Bpest, 1939. 21. o.)