Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
AZ 1919-ЕЗ MACYAR PROLETARFORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 43 Zeigmond, Bu ch. inge r Manó, Weltner Jakab, Bokányi Dezső és Jászi Samu voltak, magy memorandumban f cg tette ki azt a nézetét, hogy a megkötendő békeszerződésnek okvetlenül épségben kell hagynia az osztrák-magyar monarchiát, a népeknek ezt a börtönét, ellentétben az antanthatalmak törekvéseivel, amelyek, ugyancsak imperialista meggondolásokból a monarchiának nemzeti államokra való felbontására törekedtek. „A magyar küldöttség — olvassuk a memorandumban — megvan győződve arról, hogy... a szocialista béke nincs ellentmondásban azzal az elvvel, amit a küldöttség véd, vagyis azzal, hogy mind Magyarországnak, mind az Osztrák-Magyar Monarchiának a területi integritása csorbát ne szenvedjen... Ami a tengerek szabadságát illeti, a magyar küldöttség szükségesnek véli mégegyszer nyomatékosan aláhúzni, hogy Horvátország elválasztása a magyar államtól azt eredményezné, hogy elvágnák Magyarország egyetlen útját a tengerhez, és ugyanebből az okból a küldöttség energikusan tiltakozik a délszláv törekvések ellen.. ."e 3 e A magyar szociáldemokrata vezetők Stockholmban nyiltan elvetették a nemzetek önrendelkezési jogát és általában a nemzeti szempontoknak figyelembevételt a területi határok megállapításánál. Arra való hivatkozással, hogy „a nemzetiségi elv megvalósítása Délkelet-Európában azt vonná maga után, hogy Magyarországot és Ausztriát elvágnák a tengertől", a magyar küldöttség azon álláspontjának adott kifejezést, hogy „nem. hiszi, hogy az államok megalakulásának a nemzetiségi elv alapján kell végbemeimie."e í f Ez keresztül-kasul imperialista felfogás volt és nyilt színvallás az osztrákmagyar monarchián belül uralkodó nemzetiségi elnyomás rendszere mellett. Ennek a felfogásnak semmi köze sem volt a marxizmus álláspontjához a.1 nemzeti kérdésben, amely principiálisan elveti a nemzetiségi elnyomást, és a népek önrendelkezési jogát hirdeti egész az elszakadásig, azaz beleértve az önálló állami létre való jogot is. A magyar opportunista munkásvezetőknek ez az állásfoglalása méltó párja volt a német ezociásoviniszta miunkásvezérek felfogásának ebben a kérdésben. Lényegében ugyanaz volt, amit cinikus nyíltsággal fejtett ki ebben az időben a Neue Zeit, a német szociáldemokrata párt nemzetközi jelentőségű elméleti folyóirata: „... A román béke megítélésében az, hogy Dobrudzsa ilyen, vagy amolyan résziében milyen a bolgárok, vagy románok százalékaránya, ránknézve egyáltalában mem jön számításba, hanem csakis az, hogy e béke mennyiben segítheti elő Németország gazdasági újjászületését, mindenekelőtt pedig az, hogy mennyiben segíti elő a német munkásság érdekeit. A magyar szociáldemokrata vezetők is szerettek hivatkozni „a magyar munkásosztály érdekeire", amikor hangsúlyozták, hogy „a politikai Magyarország szétdarnbolása... ellen a Magyar Szocialista Párt politikai, gazdasági, valamint erkölcsi okokból állandóan harcolt."e s h Mintha nem lett volna a dualizmus rendszere a monarchián belül és nevezetesen Magyarországon uralkodó gazdasági, politikai és szociális viszonyok a legékesebb bizonyítékai ama marxi tétel helyeseégének, hogy „ezerencsétlenség egy népre, ha leigázott más népet". A magyar küldöttség memorandumában a közigazgatási s főképp a kultúrautonómiát ajánlotta iaz elnyomott nemzetek kérdésének megoldására. ne „Stockholm." Comité organisateur de la conférence socialiste internationale de Stockholm. Stockholm. 1918. 191., 194. 1. ,2 f U. o. 191. 1. •5g Neue Zeit, Jg. XXXVI., Bd. 2. 240. M. Grunwald: Zum Frieden mit Bouminien. «h „Stockholm." 196. p.
