Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
42 ANDICS ERZSÉBET ízben tárgyaltak a szocialista vezetőkkel nemcsak Bécsben, Berlinben, hanem Svájcban, Stockholmban és Hágában is. A Monarchia vezetői nemcsak nem gördítettek akadályokat, a magyar szociáldemokraták külföldi utazásai elé a háború alatt, hanem ellenkezőleg, elég nyilvánvalóan támogatták és elősegítették azokat. Ezekkel az utazásokkal kapcsolatban sokat emlegették „a béko elősegítését". Azonban tulajdonképpeni céljukra, a tanácskozások konkrét anyagára csak itt-ott találunk érdemleges utalást. így Buchinger Manó ezekről a külföldi utazásokról és tárgyalásokról, jobban mondva kezdeményezőjéről és vezetőjéről, Garami Ernőről ebben az összefüggésben a következőket írja: „A háború alatt belső nyugtalanság emészti, mindem idegszálában érzi a katasztrófae 2 a közeledését és kimélyülését. Idehaza nincs nyugalma.. • Elutazik Svájcba, Németországba és Hollandiába. Tájékoztatja л külföldi elvtársakat... Németországban Éberttel és Scheidemannal folytat beható beszélgetéseket és vitákat. Figyelmezteti őket az annexiós politika végzetes következményeire és a szocializmussal össze nem férhető voltára. Ebben Garamit az elvi meggondoláson kívül nyilván az is vezette, hogy sejtette: a háború végén az antant, amelynek túlerejét tisztán látta, az osztrák-magyar monarchia ellen fogja az annexiós politikát alkalmazni. Ettől Garami mindig félt, mert egy véleményen volt Adler Viktorral, Rennerrel és mindazokkal, akik a régi monarchia viszonyait alaposan ismerték, hogy a monarchia feldarabolása a munkásosztálynak is kárára lesz, mert a munkásosztálynak saját gazdasági osztályérdeked alapján is minél nagyobb, egységes gazdasági területre van szüksége.'-'b Azt a tényt, hogy a magyar szociáldemokrata párt vezetői külföldi utazásaikkal és „nemzetközi tanácskozásaikkal" tulajdonképpen a habsburgi monarchia ügynökeinek a szerepét töltötték be, különösen nyilvánvalóvá teszi a stockholmi konferencián (1917 május) való szereplésük. A stockholmi konferenciát is, mint a szocialista béketörekvések hatalmas eredményét állították a munkásközvélemény elé. Ez persze — Lenin szavaival élve — „hazug frázis" volt, „a legnagyobb ámítás terjesztése a munkások között". „A stockholmi konferencia — írta Lenin — az imperialista kormányokban helyetfoglaló miniszterek tereferéje... Jelentékeny mértékben intrika jellegű, az egyik hadviselő csoport imperialistáitól függő dolog."6 ! c Lenin meg is mondta, hogy melyik imperialista csoport „ügye" a stockholmi „szocialista" konferencia összehozása: „...a német imperializmus a saját haszonleső és rabló imperialista érdekei miatt vain most a stockholmi konferencia mellett..." Ez a konferencia „... a német imperialisták arra irányuló kísérlete... hogy kikémleljék a terepet arra vonatkozólag, hogy lehetséges-e ilyen, vagy amolyan módom kicserélni a hódításokat." Lenin figyelmeztette azokat az ingadozó, centrista elemeket, akik hajlamosak voltak arra, résztvegyenek a stockholmi konferencián, hogy „...valójában játékszerré, fegyverré" válhatnak „a inémeit imperializmus titkos diplomatáinak a kezéberi".°'M A Bolsevik Párt elvi alapon elutasított minden részvételt a stockholmi konferencián. A központi hatalmak imperialista céljainak megfelelő „béke" előkészítése volt a szociálsoviniszta munkásvezetők tulajdonképpeni célja a stockholmi konferenciával. A magyar delegáció is, amelynek tagjai Garami Ernő, Kunfi иа Az osztrák-magyar monarchia összeomlása rolt Garamiék számára egyértelmű a katasztrófával. eí b Buchinger Manó: Találkozás Európa szocialista vezetőivel. Bpest, 1938. 160. o. nc. Lenin: A stockholmi konferenciáról. (Lenin Válogatott Munkái. Moszkra, 1939. X. k. 23., 25. o.) «d U. o. 26. o.
