Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
AZ 1919-ES MAGÏAR PROI/ETÁRTORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 35 intézmények terén egyáltalában nem előljáró Hohenzollern-Németorezágban is 20, illetve 40 százalék volt ez az arány — s így a hadirokkantak túlnyomó többsége koldulásra volt utalva." De a háborús intézkedések nemcsak a hadbavonultakat és hozzátartozóikat érintették súlyosan. A kellő gondossággal, az imperialista vezető körök részéről jó előre meghozott 1912 : LXIII. és 1912 : LXVIII. tc.-ek — az előbbi „a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről", az utóbbi „hadiszolgáltatásokról" — a sztrájkokat, sőt akárcsak a munkabeszüntetésre való felhívást háború esetén szigorú fegyházbüntetéssel sújtandó bűncselekménynek minősítették és megadták a kormánynak a lehetőséget arra, hogy a polgári lakosságot „személyes szolgálattételre" kötelezze, mégpedig a férfiakat 50, később 55 éves korig,3 8 és bizonyos határok között a nőket is s e Ezekre a törvényekre támaszkodva a kormány egyrészt a háború kitörésének pillanatától kezdve szigorúan eltiltotta a sztrájkmoagalmakat, másrészt ezen túlmenőleg 1914 decemberétől kezdve fokozatosan katonai felügyelet alá helyezte, militarízálta a hadsereg számára termelő legfontosabb üzemeket és gyárakat. A militarizált vállalatoknak a munkásai katonai fegyelem alá kerülték: minden bérkövetelési mozgalom, munkából való kimaradás, vagy felmondás a katonai büntető törvénykönyv hatálya alá esett, a munkások elveszítették nemcsak a szervezkedésre való jogot, de még a mozgási szabadságukat is. Munkahelyüket el nem hagyhatták és a munkáltatók által megszabott bérért tartoztak dolgozni. A fenti törvényeknek meghozásánál, majd alkalmazásuknál az illetékesek igyekeztek ugyan olyan látszatot adni ezeknek az intézkedéseknek, hogy azok áldozatokat követelnek „az összes polgároktól" egyformán a „közjó" érdekében. Valójában azonban arról volt szó, hogy a magyar munkásságnak40 a kezét-lábát megkössék és tehetetlen eszközként az imperialista háborús apparátus szolgálatába állítsák. A gyárak militarizálása az illető vállalatok kérésére a szerint történtek, hogy az illető vállalat munkásai milyen mértékben voltak szervezettek, szocialisták, tehát „megbízhatatlanok" a fennálló reakciós politikai rendszer ée az imperialista háborús politika, szempontjából. „Közismert tény — jelentette ki a hadügyminiszter a minisztertanács 1918. febr. 7-én tartoitt ülésén —, hogy e militairizálás legnagyobbrészt oly vállalatokra és üzemekre terjed ki, amelyeknek munkásai megbízhatatlan, sőt nyughatatlan magatartást tanúsítottak, úgyhogy az állam érdeke egyenesen megkívánta az illetőknek a teljes katonai fegyelem alá helyezését. Számos vállalat, üzem pedig csak azért nem militarizáltatott, mert annak munkásai békés, hazafias magatartást tan ásítottak s így a hadiszolgáltatási törvénynek rendelkezései elegendőnek bizonyultak."" A gyárakba kirendelt katonai parancsnokok a katonai fegyelmi ée büntető szabályok érvényesítésével biztosították a munkások munkafegyelmét, ugyanakkor szemet hunytak a hatalmas hadinyereségeket zsebrevágó gyáro-57 L. erről Weltner Jafcab, Malasits Géza és Molnár Sándor cikkeit a Szocializmus 1914—15-ös évfolyamának 10—-12. számában. Sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel a Szakszervezeti Értesítő és a Népszava is. 38 Magyar Törvénytár, 1914 : L. tc. 39 U. o. 1916 : VI. tc. 40 A hadiszolgáltatásokról szóló 1912 : LXVIII. tc. 5. §-a pl. kimondta, hogy „a személyes szolgáltatások" alól feltétlenül mentesek a köztisztviselők és a lelkészek; az „önálló mezőgazdák, gyár- és ipartelepek birtokosai" pedig csak korlátozott mértékben vehetők ezekre igénybe. 41 A minisztertanács 1918. febr. 7-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Orsz. Lvt. M. E. 1918. 1290. sz. Ered. okm. 39*
