Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
36 ANDICS ERZSÉBET sok még olyan botrányos visszaélései felett is. „Hogy a végzendő munkáért milyen árat akarnak a munkásoknak adni, azzal a katonai parancsnok nem tartozik törődni. Eleinte néhány tiszt próbált ezekbe is beleszólni, de a gyárosok szervezeteinek panaszára felsőbb helyről leintették őket", — olvassuk a „Szocializmusában.4 2 A munkásságnak ez a szörnyű gúzsbakötése szabad kezet adott az üzemtulajdonosoknak a náluk foglalkoztatott munkaerő legszemérmetlenebb kizsákmányolására. „. •. A munkáltatók a mozgósítás elrendelése után rögtön megvonták munkásaiktól minden kedvezményt, amit azok eokszor nehéz harcok árán kicsikartak tőlük- Így megszűnt Budapesten az 57 órai munkaidő, ma minden gyárban 60 órát és ennél többet kénytelenek a munkások dolgozni. A túlórákért addig fizetett pótlékot a legtöbb gyárban megvonták a munkásoktól."4 3 A hadiüzemek tulajdonosai különösen visszaéltek a női- és gyermekmunkaerővel. „...A gyermekmunka kihasználása a háború alatt — állapítja meg ebben az időben a Szakszervezeti Értesítő — olyan arányokban, nő, hogy szinte eléri azokat a rettenetes állapotokat, amelyek Anglia gyáraiban a XIX. század első felében uralkodtak.44 Természetesen a nagybirtokosokról sem feledkezett meg az államhatalom. Volt gondja arra, hogy a háborús drágaság és a nagy munkáshiány ellenére olcsó napszámbérért kényszerítse dolgozni a mezőgazdasági munkásokat. A földművelésügyi miniszter már 1915 januárjában rendeletben fenyegeti meg a munkásokat, hogy ne támasszanak „túlzott követeléseket", mert alkalmazni fogja rájuk a badiszolgáltatásokról szóló törvényt és akkor mint közmunkára kirendeltek, néhány fillért fognak csak kapni.4 5 A háború utolsó 42 Molnár Sándor: Véderő és szociálpolitika. Szocializmus, 1914—15. 10—12. szám. " Malasits Géza: Kötelességek — jogok nélkül. Szocializmus, 1914—15. 10—-1.2. szám. 44 Szakszervezeti Értesítő, 1916. dec. ,,Igen sok üzemben 10—11 éves gyermekeket is alkalmaztak" — írja Jászai is. (A magyar szakszervezetek története 233. o.) Az egyes gyárakban uralkodó botrányos viszonyokra a munkássajtó nem egyszer ráirányította a közvélemény figyelmét, de ez még a legkirívóbb esetekben sem igen járt eredménnyel. Igen jellemző ebből a szempontból az alábbi eset. A Népszava megírta, hogy az állami selyemfonógyárakban menhelyi gyermekeket dolgoztatnak a legemberteüenebb módon. A sajtótámadás hatása alatt a belügyminiszter kénytelen volt a menhelyi gyermekek dolgoztatását a selyemgyárakban eltiltani, minthogy az elrendelt hivatalos vizsgálat többek között megállapította, hogy „a gyermekeket naponta 9—10 órán át dolgoztatják, amely a fejlődésben lévő gyermekek szervezetére felette veszélyes. A helyzet annál súlyosabb, mert a gyermekek egy része és éppen a legfiatalabbak, a selyemgubók főzésével és a csomózással foglalkozott és a gyermekek órák hosszait a fonóban lévő víz fölé hajolva, közvetlenül a tüdejükre szívják a forró vízgőzt. E gyermekek a kész pusztulásnak vannak kitéve... A selyemfonó intézet és ennek felettes hatósága... mereven elzárkóznak attól, hogy akár a gyermekmenhely igazgatójának, akár más gyermekvédelmi szervnek a gyermekek felett felügyeleti, vagy ellenőrzési joga legyen." (O. L. M. E. 1918. 1095. sz.) A „magyar királyi kormány" nem tartotta méltóságán alulinak az üggyel minisztertanácson külön foglalkozni. Tagjai: Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, gróf Zichy Aladár, ,,Ö Felsége Személye körüli miniszter", gróf Eszterházy Móric, herceg Windischgrätz Lajos és a többi miniszterek egyhangúlag hozzájárultak Wekerle Sándor miniszterelnök azon javaslatához, hogy a menhelyi gyermekeknek a selyemfonógyárakban való dolgoztatása „a hadviselés szempontjaiból" fontos és továbbra is fenntartandó. (A minisztertanács 1918. febr. 7-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Orsz. Lvt. M. E. 1918. 1290. sz. Ered. okin.) 45 L. Székely Artúr: Háborús pénzügyi, ipari és szociálpolitika Németországban ós nálunk. Huszadik Század, 1915. jún.
