Századok – 1949

Manhattan; A.: A Vatikán a haladás ellen (Ism.: Márkus István) 357

KRÓNIKA 375 vezető pártja, a Magyar Dolgozók Pártja neveli az egész népet s nevel bennünket történészeket is". A marxista-leninista kritika és önkritika szellemében meg kell állapítani, hogy még igen sok a tennivaló, munkánkban jelentékeny hiányosságok vannak. A leghaladottabb történettudománynak, a Szovjetunió hatalmas történettudományának kincsestárából nem sikerült annyit meríteni, mint amennyit kellett és lehetett volna. Kétségtelen, hogy az elkövetkező időben sokkal közelebb kell hozni a szovjet történetírás eredményeit, nagy alkotásait jobban meg kell ismertetni. Eá kell mutatni, hogy végze-t munkánkat nem mindig hatotta át következetesen a tudományos szocializmus történetszemlélete. A főveszély a burzsoá, ill. feudális-klerikális történetírás h gyatéka, mely súlyosan nehezedik történetírásunkra; az ellenséges történetszemlélet, ellenséges világnézet felszámolására indított, döntően fontos harcnak még csak a kezdetén vagyunk. Kétségtelen, a főfeladat, hogy ezt a harcot végigvigyük, hogy alapos, szigorúan tudományos, marxistaleninista pártosság'ól áthatott kutatómunkával megteremtsük a magyar nép igazi történetét. Munkánkban azonban másfajta bajok, hibaforrások is voltak. Zavarták munkánkat — s ha fel nem számoljuk, továbbra is zavarni fogják — az olyan b-.loldali szektáns nézetek, melyek fitymáló«n kezelik a magyar történelmi mult eredményeit, nem értik meg, hogy kegyelettel és megbecsüléssel kell nyulnunk a magyar történelmi mult progresszív jelenségeihez, melyeknek „örökségét" — kellően átéríékelve — vállaljuk. Hiszen, a magyar nép jelenlegi küzdelme szerves folytatása mindannrk amit történelmünkben pozitív, előrevivő, haladó volt. A szektáns, ultrabaloldali nézetek annál inkább veszélyesek, mert sok tekintetben akadályozzák azt a harcot, melyet az ellenséges, a mult helyes feltárását gátló reakciós történelmi nézetek és módszerek ellen folytatunk. A történész-káderpolitika sem volt kielégítő. A munkába még nincs elég történészünk bekapcsolva, holott éppen a Társulat feladata, hogy a kutatással foglalkozók körét tágítsa. A továbbiakban Andics Erzsébet annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a munka lendülete magával fogja ragadni mindazokat a becsületes történészeket, akik a magyar történettudomány sorsát szívükön viselik, s akkor olyan történettudományunk lesz, mely népünknek nagy küzdelmében okulásul és bölcs útmutatásul szolgálhat. A feldolgozandó kérdések kitűzésénél — a nélkül, h о try antimarxistn módon leértékelnők fejlődésünk régebbi szakaszait — elsősorban az újkor és a legújabb kor kérdéseire kell erőinket összpontosítanunk. Nemcsak azért, mert ezek aktuális jelentőségűek a magyar nép helyes történetszemléletének, politikai tisztánlátásának kialakításában, hanem azért is, mert a magyar történelemnek ezek a kérdései azok, melyeket eddig leginkább elhanyagolt a hivatalos magyar történetírás. , Bevezetője végén kifejezte óhaját, hogy a közgyűlés a kritika és önkritika jegyében folyjék le s az eredményeket is úgy tekintsük, mint атм lyek a, jövőben mind ideológiai, tudományos, mind szervezési téren sokkal jobb munkára köteleznek. Az elnök ezután felkérte Elekes Lajos igazgatóválasztmányi tagot — pkit a választmány Vigh Károly főtitkárnak a mult év végén történt lemondása után, ideiglenesen bízott meg az ügyek vitelével —, hogy tartsa meg a főtitkári beszámolót. Elekes Lajos a főtitkári beszámolóban megállapította, hogy Társulatunk életében és munkájában is megmutatkozik az a döntő fordulat, mely kulturális életünkben a magyar népi demokrácia gazdasági, politikai sikereinek talaján bontakozott ki. Ismertette a konkrét feladatokat, melyeket az előző közgyűlés tűzött a Társulat elé s az időről-időre egybegyűlt vezetőségi, ill. igazgatóválasztmányi megbeszélések dolgoztak ki részletesen. A feladatok