Századok – 1949

Manhattan; A.: A Vatikán a haladás ellen (Ism.: Márkus István) 357

364 SZEMLB A pápa odaadása Hitler iránt még hatalmasabbra nőtt. amikor Hitler megindította orvtámadását a Szovjetúnió ellen. Az eglész német egyház üvöltő kampányba tört ki ,,az istentelen bolsevizmus" ellen — a pápa pedig nemzetközi méretekben megindította a „kereszteshadjárat" ,,katolikus légióinak" szejrvezését a Szovjetúnió elleni harcra, egyidejűleg pedig utasította a papságot, hogy a Szovjetúnióval szövetségben álló tőkés országokban is szervezzék meg a kommunista-ellenes, szovjet-ellenes kampányt. A Vatikán ezekben a hónapokban örömmámorban úszott: már-már beteljesülve látta évtizedes vágyálmát — persze a „csalhatatlan" római pápa is arra számított, hogy a Hitler-fasiszták néhány hónap alatt megtörik a Szovjetunió erejét. Az új „európai rend" képe bontakozott ki a pápa szemei előtt, az egész Európára kiterjedő fasiszta rendszer, amelyben — miután sikerült Hitlerrel is beláltatnia, hogy szüksége van a Vatikánra, hogy fenntartsa uralmát a német és nem-német katolikus tízmilliók felett — a katolikus egyház ismét visszanyeri régi kiváltságait, amelyben a vérbefojtott munkásmozgalom, az elnyomott és középkori sötétségbe szorított tömegek fölött Hitler oldalán uralkodik újra a római pápa. (Lásd az Osservatore Romano cikksorozatát a háború utáni világról és az egyház szerepéről ebben a világban. 199. o.) Annál inkább lehűtötték őszentségét a nemsokára bekövetkezett események. A Vörös Hadsereg megállította Hitler hordáit és egyre erősebb ellentámadásokkal válaszolt a náciknak. A pápa sürgősen diplomáciai hadjáratba kezdett, amelynek két célja volt. „/. Megakadályozni az Egyesült Államokat és Angliát abban, hogy bármiféle konkrét segítséget nyújtsanak a Szovjetuniónak és 2. megakadályozni vagy legalább is késleltetni a szovjet seregek felszabadító előnyomulását nyugat felé." (199. o.) Ez a dip, lomáciai hadjárat lényegében a különbékét tűzte ki célul Hitler és a nyugati hataL так között — és ezt a törekvését a pápa az utolsó pillanatig, Hitler bukásáig nem adta fel, hanem szívósan dolgozott rajta, A pápa ezen a fronton is kudarcot vallott — bár mindent megtett, ami csak tőle tellett (többek között személyes tárgyalásra hozta össze Spellman newyorki érseket — az amerikai nagytőkések egyházi képviselőjét — Ribbentropp náci külügyminiszterrel a Vatikánban). Mikor mindezek az aljas kísérletek — amelyeknek célja természetesen a Szovjetúnió elleni közös imperialista front kikovácsolása lett volna — csődöt mondottak, a Vatikán újabb cselhez folyamodott: meg akarta ismételni azt, amii Olaszországban bizonyos mértékig sikerült neki. Eltenni Hitlert láb alól. hogy megmenthesse a német fasizmust és gyors különbékével feltartóztassa a szovjet hadsereg diadalmas előnvomüását. Manhattan kimutatja, hogy a Hitler-ellenes merénylet előkészítésében „a Vatikán összekötő szerepét töltötte be a nyugati imperialisták és a között a német fasiszta ,földalatti' csoport között, amely Hitlert sem sajnálta a fasizmus megmentése érdekében". (206. o.) A puccs — mint ismeretes — nem sikerült, de a Vatikánnak sikerült megtennie egy fontos lépést affelé, hogy most, a Hitler-fasizmus összeomlásának idején „antifasisztának" játssza kii magát és közelebbre fonja a szövetség szálait új barátjával, az amerikai imperializmussal. Közeledett a Hitler-fasizmus megállíthatatlan bukása. A Vatikán megszólalt és két dologra hívta fel a nyugati hatalmak figyelmét: „legyenek ,nagylelkűek' a nácizmussal szemben és minden lehető eszközzel akadályozzák meg a kommunizmus továbbterjedését". (210. o,) A Vörös Hadsereg saját barlangjában megsemmisítette a fasiszta fenevadat. Néhány nappal később újra megszólalt a pápa. Bizonyára elért hozzá azoknak a tízmillióknak hangja, akik elátkozták Hitlert és banditáit. Végül is nem lelt volna kedvező a pápára nézve, ha nyiltan szembefordul ezekkel a tízmilliókkal. Elsóhajtott tehát néhány üres frázist, amelyekben kijelentette: „jó dolog", hogy ,,az ördögi nácizmust" végre elpusztították. De ennek ellenére sem átallott a nürnbergi per idején kiállni azok mellett a fasiszta hóhérok mellett (így Papén, Tiso és a tömeggyilkos nyugat-lengyelországi gauíeiter, Greiser mellett), akiket különösen a maga embereinek ismert. Így ..harcolt" a Vatikán és a pápa őszentsége — az „isteni szeretet és béke őre" — а világtörténelem leggyilkosabb, legembertelenebb rendszere, a fasizmus ellen. Részletesen ismertettük a könyv legfontosabb fejezeteit, hogy az olvasó igazi képet kapjon a pápa és a fasizmus piszkos szövetségéről, amelyet a Vatikánnak és barátainak fizetett lakájai oly buzgón igyekeztek eltakarni és letagadni a katolikus tömegek szeme elől a fasizmus bukása után.