Századok – 1949

Tretyjakov; P. N.: A keleti szláv törzsek (Ism.: Niederhausel Emil) 334

SZEMLB 335 a mai orosz és balti szovjet köztársaságok területén. A Volga alsó folyásánál és ettől nyugatra a Fekete-tenger északi partvidékén más törzsek laktak, de eleinte ezek is sokáig csak vadászattal és halászattal foglalkoztak, összeköttetésben álltak tőlük délre lakó népekkel és már ebben a korszakban csere útján fémkészítményekhez jutottak hozzá. Ettől a tájtól nyugatra pedig, a Dnyepr és Duna vidékén és még attól is nyugatabbra földművelő törzsek élnek. Tretyjakov szerint az északi törzsek nagyjából a finnugor népek elődjei, a szlyepplakók a későbbi sztyeppei népek elődjei, a földművelő törzsek pedig a későbbi európai népek elődjei. "Tretyjakov persze rögtön megjegyzi, hogy ezt a tételt nem szabad mereven értelmezani, hiszen ez újabb formában a régi indoeurópai elmélet kifejtését jelentené. Itt nem egységes nagy népi tömbökről van szó, hanem sok törzsről, amelyet a közös termeiőmód hoz közelebb egymáshoz. Trety.iakov tétele azonban ilyen formában sem meggyőző, mert csakugyan azzal a következtetésével, hogy ezekből a törzsekből alakultak ki az „európai (?)" népek, sokban emlékeztet a polgári történettudomány indoeurópai elméletére. Az i.e. 2. évezredben ezeken a területeken nagy változások mentek végbe. A sztyeppei övezetben mind szélesebb körben terjedt el az állattenyésztés, az itteni törzsek pásztorkodó életmódra tértek át. A nyugati területeken is elterjed az állattenyésztés, azonban a kapás-löMinüvelés és vadászat marad a jelentősebb termelési mou. bzt a hatanuas változást a polgári történettudomány csak egy nagyarányú „népvándorlás" elméletével tudta megmagyarázni. Holott ennek az oka az állattenyésztés leltünése volt. Ennek a termeilőmotiban beállott döntő változásnak a jelentőségét már Engels kimutatta, csakhogy ezt a polgári történészek és régészek nem látták meg. Az új termelőmód, a patriarchátusra való áttérés, az egyes törzsek vándorlásai, amelyeket az állattenyésztés telt szükségessé, összeütközéseik, szövetségek alakulása, kereskedelmi kapcsolatok első jelei, ezek teszik a 2. évezred jelentőségét. Az indoeurópai elmélet már erre a korra tette az egyes indoeurópai fajok megjelenésének korát, holott az indoeurópai népek kialakulása sokkal később és egészen más úlon történt meg. Azonban az ekkor feltűnő, ú. n. szalagkerámiás népek éppúgy, mint a Dnyeszter és Dnyepr körül lakó földművesnépek^ a későbbi szlávok elődjeinek tekinthetők. A következő korszakot a szkiták és trákok megjelenése jellemzi, valamint a feketetengeri görög gyarmatvárosok kialakulása. A központi hely Kelet-Európában a szkitá« kat illeti meg. Tretyjakov felveti a kérdést, hogyan függ össze a szkita lakosság a korábban itt talált törzsekkel, azaz honnan erednek a szkiták. A korabeli írásos feljegyzések, mondák hol őslakóknak, hol bevándoroltaknak mondják a szkítákat. Tretyjakov szerint itt bonyolult keveredési folyamatról van szó. A szkiták részben az itteni őslakosságból származtak, részben keletről jött nomád törzsektől. Azonban a döntő nem a keleti nomád törzsek megjelenése, hanem az, hogy az itt lakó törzsek az i. e. 1. évezred elején a fejlődés új stádiumába léptek, megismerkedtek a vassal, "nagyban kifejlesztették az állattenyésztést és megismerkedtek az eke használatával. Ezzel a barbárság l'elsö fokához közeledtek már, a katonai demokrácia formájához. Tudjuk, hogy már Herodotos megkülönbözteti a nomád állattenyésztő szkítákat a földművelőktől. Ezek a földművelők a Dnyepr középső folyása mentén élnek. Ebből a korszakból rengeteg archeológiai emlék maradt, amely arra mutat, hogy az itteni lakosság még áz ősközösségi társadalmi formák közt élt. Ezek a földművelő szkiták egészen világosan a korábban itt található törzsek leszármazottai. A nyugatabbra lakó trák törzsek kultúrája nagyjában hasonló a földművelő szkitákéhoz. Az archeológiai emlékek tanúsága szerint a többi itteni törzs, amelyekről a görög feljegyzések igen keveset mondanak, szintén ebbe a kultúrába tartozik bele. Már Karamzin gyanította, hogy a szkiták közt kell a szlávok őseit keresni. Az újabb kutatások teljesen bizonyossá teszik, hogy a földművelő szkiták és a hozzájuk hasonló kultúrájú egyéb törzsek a szlávok elődei. A bizonyítékokat még ideológiai síkon is megtaláljuk, a szkiták vallásos elképzeléseiben és művészetében sok olyan vonás van, amellyel a szlávoknál is találkozunk. De az anyagi kultúra terén is sok a közös voná« : péidául az átjárókkal egymás közt összeköttetésben lévő szkita földkunyhók a 9—10. századig megmaradnak a szlávoknál. Maga a „szláv — sclavinus" kilejezés is szkita származású. Természetesen ez nem jelenti még a szkiták és szlávok azonosságát. A szkiták a maguk idejében a fejlődés bizonyos fokát képviselték, amely ebben a formában egyszeri volt és megismételhetetlen. A szlávok természetesen a fejlődés újabb fokán állnak, köztük és a szkiták közt időben és térben nagv űr tátong. A mai keleteurópai népek etnikumának a kialakulása a római impérium századaiban indul meg. A barbár népek támadásai Róma ellen alapjaiban rendítik meg a rab-