Századok – 1949
Grekov; B. D.: A parasztság története Oroszországban a legrégibb időktől a XVII. századig (Ism.: Perényi József) 331
В. Д. ГРЕКОВ, КРЕСТЬЯНЕ НА. РУСИ С ДРЕВНЕЙШИХ ВРЕМЕН ДО XVII. ВЕКА. (В. D. Grekov: A parasztság története Oroszországban a legrégibb időktől а XVII. századig. Moszkva—Leningrád, 1946, 959. 1.) Az orosz polgári történetírás aránytalanul többet foglalkozott társadalom- és gazdaságtörténettel, mint a magyar.-A parasztság története azonban nem foglalta el azt a helyet, amelyre az előbbit történeti szerepe feljogosította volna. Bjeljájev műve, az etsö és utolsó szintézis e tárgyban, több mint fél évszázaddal ezelőtt jelent meg és így minden szempontból elavult. Részletmunkák azonban szép számmal ismeretesek. Mindegyiknek megvolt azonban az a nagy hibája, hogy a parasztság történetének egyik legszembeötlőbb momentumából, а XVI. században végbement földhözkötésből kiindulva, a parasztságot ezen időpont előtt szabadnak és egységes osztálynak tételezi fel, ami a legsúlyosabb tévedések magvát hordta magában. Az Októberi Forradalom előtt és után sok részletkérdésről jelentek meg hosszabbrövidebb tanulmányok. A szintézishiány azonban egyre jobban éreztette hatását. A Szovjetúnió népeinek története az orosz parasztság története nélkül szinte elképzelhetetlen. A Szovjet Tudományos Akadémia a hiány pótlására elhatározta egy többkötetes szintézis elkészítését, mely a parasztság történetét a legrégibb időktől napjainkig fogja bemutatni. Ennek a monumentális munkának első kötete Grekov ismertetendő műve. G. egy analitikus periódust zár le. Ez a hatalmas könyv azonban nem egyszerű összefoglalása az eddig feltárt anyagnak és eredményeknek, mert ezek nem lettek volna elegndők egy ilyen hatalmas szintézis megírásához. G. professzor saját, 35 éves e tárgyba vágó kutatásainak eredménye ez a munka és így igen sok kérdésben kizárólag saját kutatásaira támaszkodik. Problémafelvetése igen sokszor új és a megoldás meglepő. A parasztság története egy hosszú folyamat, mely összefüggésben a mindenkori történeti környezettel, tehát függésben attól és visszahatva arra, bizonyos törvényszerűségek szerint játszódik te. A történeti környezet alatt azonban nem csupán a szoros értelemben vett orosz területek viszonyait kell érteni. Az orosz parasztság XV—XVI. századi története már nem volna megérthető az egész keleteurópai fejlődés tekintetbevétele nélkül. És ez a szempont ds megkívánja, hogy G. könyvével a szokásosnál hosszabban foglalkozzunk. E munka ugyanis olyan törvényszerűségeket tár fel, melyek érvényesek az egész keleteurópai fejlődésre (az Elbe folyótól keletre elterülő országokra) és így a magyar parasztság történetére is. Mielőtt eredményei ismertetésébe belefognánk, néhány szót kelt szólnunk forrásairól, módszereiről, stb. Kiindulópontja a Russzkaja Pravda, vagyis az első orosz törvénykönyv, mely elegendő anyagot szolgáltat a IX—XIII. századra. Kiegészítésül azonban G. bevonja természetesen a többi forrásokat is, A következő forráscsoport (törvénykönyvek, oklevelek, stb.) már a XV—XVI. századból származik. E két forráscsoport között kereken 100—150 év telt el. A tatár uralom sötét századaiból nem maradt fenn olyan forrás, mely az orosz parasztság történetét megvilágítaná. Így az orosz polgári történészek ezt az időt hipotézisekkel tudták csak áthidalni. G. azonban megoldja ezt a megoldhatatlannak látszó kérdést is. A halics-volhyniai orosz fejedelemség ugyanis, mely előzőleg a kievi állam területéhez tartozott, s ahol a Russzkaja Pravda szintén érvényben volt, nem tatár, hanem lengyel fennhatóság alá került. Az 1347. évi ú. n, vislicai statutum pedig, amely a lengyel uralom alatt álló orosz területek viszonyaira részletes fényt vet, kitölti a fentemlített űrt. A helyi eltéréseket figyelembe véve, az itt nyert eredmények ugyanis alkalmazhatók Északkelet-Oroszország viszonyaira is. G. könyve ezen a ponton túlmegy az orosz fejlődés határain, és megvilágítja a longyel és litván parasztság helyzetét is bizonyos mértékig, ami a könyv értékét csak fokozza. Bevezetésképpen G. részletesen foglalkozik a kievi Oroszország földművelésével és mezőgazdasági technikájával. Végeredményben ismét leszögezi a már másutt részletesebben kifejtett nézetét,1 mely szerint a fő foglalkozási ág itt az ekés földművelés 1 (Киевская Рус. Moszkva—Leningrád, 1944. (4. kiad.)
