Századok – 1949

Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások (Ism.: S. Sándor Pál) 326

KOSSUTH LAJOS : ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. I-HI. Magyar Történelmi Társulat kiadása. 1948 — 1049 Az ellenforradalmi korszak Széchenyi-kultuszával szemben csak a magyar népi demokrácia becsülhette meg méltóképpen Kossuth személyét a magyar történettudományban is, amikor a centenárium évében lehetővé tette az Országgyűlési Tudósítások I., majd 1949-ben II. és III. kötetének kiadását. A centenárium évének egyik jelentős történettudományos terméke ez a háromkötetes kiadvány Az I és II, kötetet a Keleteurópai Tudományos Intézet, a III. kötetet a Történettudományi Intézet munkaközössége — Barta István vezetésével — rendezte sajtó alá. Kossuth e legnagyobb terjedelmű és a reformkorszak történetének tanulmányozására szolgáló elsőrendűen fontos munkájának kiadása általában két szempontból jelentős. Amiqthogy nagy mértékben segíti elő a 48-as forradalmat megelőző korszaknak az eddigi vizsgálatoknál behatóbb tanulmányozását, úgy egyszersmind világosan tárja fel és leplezi le a haladó társadalmi erők ellen fellépő 'feudális és klerikális reakció nemzetellenes, Habsburg-barát politikai tevékenységét is. Ezért az Országgyűlési Tudósítások elsőrendűen fontos forrásmunka a reformkorszak politikai történetének tanulmányozásához. 1. A Habsburg elnyomatás alatt, a feudalizmus válságában élő magyar társadalom politikai küzdelmeit Kossuth az 1832/36. évi hosszú országgyűlés eseményeiről készített feljegyzéseiben tárja fel. Ezen az országgyűlésen jelentkeznek először erőteljesebben az árutermelő nemesség polgári reformtörekvései, az ,,ország érdeklődése ekkor fordul igazán a reformtervek felé". (Révai József: Marxizmus és magyarság. 1946, 32. 1.) „Ne felejtsük el — folytatja Révai József — az 1832-es országgyűlés a francia forradalom utáni második nagy európai forradalmi hullám, a francia, a belga, a lengyel forradalmak után ült össze, Európában vége volt a reakciós korszaknak, a Szent Szövetség védekezésre szorult." (U. o.) A külpolitikai helyzetnek — a haladó erők számára — ilyen kedvező alakulása nagy mértékben segítette elő a reformpárt szerepének növekvő befolyását, a reformhangulat feltartózhatatlan elterjedését az országgyűlés megnyitásakor. De szerepet játszott ebben a társadalmi viszonyok belső alakulása is. A 19. század első felében a feudalizmus válsága egyre inkább elmélyült a magyar társadalomban. Ez a társadalom mindkét alapvető osztálya számára nyomasztó helyzetet teremtett. A magyar jobbágy helyzete különösen súlyos volt a gyarmati országban. 1848-ig nem vált belőle „kettős értelemben" szabad bérmunkás. A jobbágyság zöme ugyanis földjeit elvesztve lassanként kiszorult a feudális termelőviszonyok közül. De a gyarmati elnyomás okozta tőkehiány következtében munkaerejét általában nem bocsáthatta áruba, nem lévén aki azt megvásárolja. így a feudális termelőviszonyolc között már alig, a kapitalista termelőviszonyok között még alig tudott élni. Az árutermelő nemesség számára pedig egyre égetőbb kérdéssé vált a tőkehiány megszüntetése, a nemzetgazdaság függetlenítése. A nemesség polgári reformtörekvései ennek a válságnak a talaján érlelődtek. E polgári reformigények jelentkezésének fontos politikai okai is voltak. Ebből a szempontból szerepet játszott az a körülmény is, hogy a középnemesség ,,ki volt rekesztve a központi kormányhatalom... állásaiból". (Révai i. m. 117. У Az arisztokráciának a Habsburgokkal egyhúron pendülő politikáját később Szemere Bertalan találóan így jellemezte: „A főrendek és a kormány azon egy: Vannak esetek, midőn valamely tárgy iránt a kormány, azaz a főrendek mint kormány, nem örömest nyilatkoznék, ezt a főrendek nem eresztik fel; Vannak ismét mások, melyeket a főrendek mégsem gátolhatnak meg, ezekre a kormány, azaz mint kormány a főrendek ad tagadó választ..." (Sz. B. munkái I. k. 229. U Mindez a reformpárt malmára hajtotta a vizet az országgyűlés megnyitásakor.