Századok – 1949

Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24

AZ 1919-ES MAGYAR PROLETÁRFORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 25-öltött, amelyhez hasonló ebben az időben csak a cári Oroszországban volt észlelhető- A magyar viszonyok erősen közeledtek ahhoz az állapothoz, amikor már nemcsak az „alullévők", a tömegek nem hajlandók a meglevő állapotokat tovább tűrni, de a „felső" körök, a vezetőik sem képesek tovább a régi módon kormányozni, hatalmuk szilárdságát a megszokott eszközökkel biztosítani. Recsegett-ropogott a dualizmus épülete. A magyar képviselőházban lejátszódott erőszakoskodások, Tisza István brutális csínyjei lerántották az utolsó leplet is a magyar „parlamentarizmusról", amelynek látszatát addig az úri erőszak és csalafintaság ezer formája védte. A parlamentet, amelyből teljesen hiányzott a munkásság és a dolgozó parasztság képviselete, most már a polgári ellenzék2

és a nemzetiségek is bojkottálták. Tisza István egyre gyűlöltebbé vált alakja a féktelen erőszak megtestesítője lett. Az 1914-es világháború előestéjén polgárháború atmoszférája uralkodott a magyar közéletben. „.. .Ez a kicsi, ezerszer lekötött ország robban." „Rohanunk a forradalomba" — írtiai ebben az időben Ady Endre. A népharag forradalmi kitörésének veszélye Damokles-kardként függött a magyar uralkodó osztályok feje fölött.» Csoda, hogy az előttük feltornyosuló és forradalmi megoldással fenyegető problémák elől háborús kalandba menekültek nyilvánvalóan abból a. meggondolásból kiindulva, hogy „aki időt nyer, az életet nyer"? Ez a kulcsa némileg annak a „rejtélynek", hogy a magyar uralkodó osztályok 1914-ben, bizonyos ingadozások után, miért támogatták a háborúi, noha .az közvetlenül külpolitikai előnyöket nem ígért nekik és még szerem esés kimenetele esetén is nem egy veszélyt rejtett magában számukra. Ez az egyik magyarázata annak, miért fogadták a magyar képviselőház összes pártjai, az ellenzéket sem kivéve, egyöntetű „végre" felkiáltással a Szerbiának küldött hadüzenet hírét,4

noha nyilvánvaló volt, hogy ez csak az első láncszeme egy hatalmas világháborúnak, amely nemcsak a magyar nép, de még a magyar uralkodó osztályok számára is nagyrészt idegen érdekekért fog folyni. „...A világháborúban rengeteg olyan hadicélja volt a központi hatalmaknak, amelyek a magyar burzsoázia érdekeivel egyáltalán nem estek össze." (Rákosi.) Kalandorpolitika volt ez persze, mégpedig a javából. A magyar uralkodó osztályoknak tisztában kellett volna lenniiök azzal, hogy a monarchia és nevezetesen Magyarország olyan súlyos próbatételre, mint a világháború sem gazdaságilag, sem politikailag, sem katonailag nem volt felkészülve-A nemzeti függetlenség, földosztás, demokrácia, nemzetiségi kérdés hatalmas ée egyre égetőbb problémáinak a magyar közéletből való kiszorítását, eltüntetését várni a világháborútól és abban a német imperializmus győzelmétől, nemcsak a legteljesebb mértékben reakciós, de ugyanolyan miértékben esztelen dolog is volt. De a magyar uralkodó osztályok vakon bíztak a „német fegyverek" győzelmében és a porosz szellemre támaszkodva remélték súlyuknak 2 ..... Az ellenzék már csak bizonyos alkalmaknál és csak tiltakozásul és tüntetésképpen vett részt a parlament ülésem, de az elnökségben és a bizottságokban az őt megillető helyeket nem fogadta el és az egész helyzetet illegálisnak minősítette." (Garami: u. o.) s „Csönd van, igaz, de soha ilyen csöndet: — Fél-ország nehéz melleiből — Fekete és vörös bosszúk hörögnek. — Falura, város csönd-jellel köszönt — S szörnyű szava lappang e néma jelnek: — A titkos átkok halk tárnáiban — Sohse hallott pokolgépek hevernek." — írta Ady 1913-ban. („Barangolás az országban."') 4 Apponyi Albert a magyar képviselőház 1914. július 28-i ülésén azzal kapcsolatban, hogy a monarchia megüzente a háborút Szerbiának „az összes, ellenzéki pártok megbízásából" а következőket jelentette ki: Mi teljesen át vagyunk hatva attól, hogy ez a leszámolás, amely megindult, kikerülhetetlen volt... Ennek a leszámolásnak megkezdésére mi csak egy szóval felelhetünk, azzal a szóval, amely az egész közönségnek ajkain van és ez a szó az: Hát végrel (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.)" Képvh, Napló 1910—15. XXVI. k„ 192. o.