Századok – 1949
Andics Erzsébet: Az 1919-bes magyar proletárforradalom előtörténetéhez 24
AZ Ш9 ES MA G YAK ГЕС1 ETA EFCEEAEALCM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ I. A magyar munkásmozgalom az 1914—18-as világháború alatt Az első világháborút közvetlen megelőző években csaknem, az összes európai országok az uralkodó politikai rendszer egyre nyilvánvalóbb válságának, az osztályellentétek rendkívüli kiélezésének, a munkásság soha nem látott hatalmas tömegharoainak a színterei voltak. A finánctőkés csoportok és az érdekeiket képviselő imperialista kormányok politikáját nem látnánk a maga teljességében, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a. világháború kiprovokálása 1914-ben a „világ újrafelosztásán", mint főcélon kívül az egyes imperialista, országokban ebben az időben, éles formákat öltő belpolitikai válság elodázásával, az egyre fenyegetőbbé váló tömegelégedetlenségnek soviniszta vágányokra való, terelésével, a munkásság egyre harciasabb tlömegfellépéseinek a „rövid úton" való felszámolásával kecsegtette a, vezető nagyburzsoá és nagybirtokos köröket. Ez volt a helyzet nemcsak a cári Oroszországban. Ha más formában és mértékben, de ugyanezek a jelenségek voltak észlelhetők Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában és másutt is- Az imperialista háborúnak erre az oldalára Lenin nem egyízben rámutatott: „Harc a piacokért, idegen országok kirablása, törekvés az országokon belül megakadályozni a proletariátusnak és a demokráciának forradalmi mozgalmát, törekvés megtéveszteni, szétválasztani és leverni az összes országok proletariátusát azzal, hogy az egyik nemzet bérrabszolgáit a másik nemzet bérrabszolgái ellen uszítják a burzsoázia érdekében — ez a háborúnak egyetlen reális tartalma és jelentősége"1 „Az első világháború előtti általános európai politikai válságnak" (Sztálin-— Kirov—Zsdánov) különös erővel kellett megnyilvánulnia Magyarországon, amely a cári Oroszország után úgyszólván a következő „leggyengébb" láncszem volt az első világháború előtti imperializmus rendszerében. „Egyetlen államban sem vetett véget a háború egy csapásra olyan vad belpolitikai harcoknak, mint Magyarországon... Izgalmas harcok után és újak előestéjén a belpolitikai helyzet megoldhatatlanul összebogozódott csomóját vágta szét egy csapásra a háború karja".1 ® ezekkel a szavakkal jellemezte a helyzetet a magyar szociáldemokrata párt akkoriban legtekintélyesebb vezetője, Garami Ernő. A peeti munkások barikádharcai 1912. május 23-án, a nemzetiségek egyre erősödő mozgalmai, a parasztságban felgyülemlett fenyegető elkeseredettség olyan arányokat 1 Lenin Művek, IV. kiad., 21. köt-, 1., o.. oroszul. Ja Garami Ernő: Magyarország és a háború. Szocializmus. 1916. március, 10. o.
