Századok – 1949

Benda Kálmán: Martinovics nyílt levele Ferenc császár és királyhoz (1792) 258

martinovics nyílt levele FeRenC császárhoz 259 a fordító." De az sem volt lehetetlen; bogy a nyílt levelet nem Gorani írta, e az ismeretlen szerző csak propagandacélból használta a népszerű gróf nevét.3 December elején egy, az uralkodóhoz érkezeit újabb névtelen levél a magyar kamara alelnökének titkárára. Szentmarjay Ferencre, egy; fiatal, jogvégzett emberre irányította a figyelmet. „Ez az ember — írta a. följelentő —, állandó kapcsolatban áll gyanús és gonoezszándékú személyekkel, gyűlöli a németeket, .azonkívül már régebben egy olvasókört szervezett, amelynek tagjai figyelemmel kísérik a Moniteurt és más külföldi újságokat, és azokból a legfeltűnőbb részeket kiírják." Szentmarjayra irányította a gyanút Hlozek kamarai tisztviselő is, aki nagyjából ugyanebben az időben beszolgáltatta a nyílt levél egy németnyelvű példányát, és előadta, hogy azt Szentmarjaytól kapta. Szentmarjay azonban mindent tagadott, s végül is csak annyit ismert el, hogy a nyílt levelet lemásolta Két példány volt birtokában — mondotta —, az egyiket több hónapja egy ügyvédtől kapta, ,,akivel táreaságban találkozott, s nevét nem tudja", a másikat pedig Gyurkovics professzor, a pesti egyetem röviddel azelőtt elhunyt tanára adta neki.4 Bár a további nyomozások folyamán a nyílt levélnek még több német, magyar és latin nyelvű példánya került elő, s mintegy harminc emberről derült ki, hogy a röpiratot olvasta, Szentmarjayra semmit sem tudtak rábizonyítani. A röpiratnak sem] szerzőjét, sem fordítóját nem sikerült megtalálni. • A nyílt levél szerzőjének személye, megírásának körülményei körüli rejtély csak egy félév múlva, a magyar jakobinusok elleni hűtlenségi és felségsértési per folyamán oldódott meg. Martinovics Ignác, a per fővádlottja, a jakobinus szervezkedés vezére, a bécsi udvari vizsgálóbizottság előtt bevallotta, hogy a röpiratot ő írta. A munka megírásának körülményeit a következőkben adta elő:5 1792 eleje, Ferenc király trónralépése óta egyre növekvő aggodalommal látta, hogy a Monarchia külpolitikája mindjobban idegen, porosz érdekek szolgálatába szegődik, azáltal, hogy mereven a franciák ellen fordul. „Mivel láttam, — vallotta —, hogy ezeknek a rendelkezéseknek végeredménye csak a Monarchia pusztulása lehet, ezért egy alkalommal, amikor... Ferenc király Őfelségénél audencián voltam, beszéltem őfelségének ezekről a rendelkezésekről, és figyelmeztettem őt, hogy ha nem lép más útra, abból a Monarchiára igen nagy hátrány fog származni." Azonban sem az uralkodó nem hallgatott rá, sem a külügyek vezetői, akiknek pedig szintén több ízben kifejtette aggodalmait Végül is, miután látta, hogy hivatalos úton semmit sem érhet el, sőt egyre kevesebb lehetősége van véleménye kifejtésére elhatározta, hogy aggodalmait egy nyílt levélben tárja ország-világ elé, s így próbálj? ' Ez volt Pálffy kancellár és a nádor véleménye, akik szerint Gorani nem ismerheti annyira a birodalmi és főleg a magyar viszonyokat, mint amennyire a röpirat szerzőjének ismernie kellett. Bár hiszen — mondották — az sem elképzelhetetlen, hogy adatait Magyarországról kapta s aziáo ő öntötte formába. Velük szemben Zinzendorf, az államtanács tagja, úgy vélte, a röpiratot nem írhatta magyar ember, szerzője valóban Gorani. (Idézi Mályusz E.: Sándor Lipót főherceg-nádor iratai. Bp.. 1926, 634. 1.) 4 A nádor összefoglaló jelentése a nyomozásról 1794. január 8-áról és április 3-áróI a kihallgatási jegyzőkönyvekkel együtt. Bp. О. L. Vertrauliche Akten 36. fasc. 8. és 721. sz. 6 Martinovics 1794. szeptember 2-i és 3-i kihallgatásáról fölveit jegyzőkönyv: Wien, Staatsarch. Vertrauliche Akten 45. fasc.. Verhörsprotokoll des Martinovich. — Szeptember 16-i vallomásában, a vizsgálóbizottságtól föltett kérdésekre válaszolva, ismét kitért a nyílt levélre. Ekkor azonban már inkább csak arról beszélt, kiknek mutatta meg:. Bp. О. L. Vertr. A. 4. fasc. 18*