Századok – 1949

Benda Kálmán: Martinovics nyílt levele Ferenc császár és királyhoz (1792) 258

MARTINOVICS NYÍLT LEYELE FERENC CSÁSZÁR ÉS KIRÁLYHOZ (1792) 1793 augusztus utolsó napján Sándor Lipót főherceg, Magyarország nádorának futára egy kéziratos laitinnyelvű röpiratot kézbesített Pálffy! Károly gróf magyar kancellárnak Bécsbe. A röpiratot — olvassuk a nádor kísérőlevelében —, mely az uralkodóhoz intézett nyilt levél formájában igen éles szavakkal bírálja az uralkodóház külpolitikáját, és pártjára kel a francia forradalmi köztársaságnak, postán kapta, és a mellézárt néhány anonym sor szerint a latinon kívül magyar- és németnyelvű példányai is nagyszámban közkézen forognak Magyarországon. A kancellár azonnal továbbílotta az iratot Ferenc császárhoz, nem titkolva felháborodását. ,,Az irat — írta —, mely vakmerően gyalázza Felséged Szent Személyét és Felséged megboldogult Atyja Urát, magasztalja a francia szabadságrendezert, és amelyet nyílt forradalmiság hat át, igen veszélyes és kárhozatos." A kancelláriával és az államtanáccsal való többszöri tanácskozások után Ferenc szeptember 12-én elrendelte a magyar helytartótanácsnak a röpirat elkobzását és a szerző személyének kiderítésére a nyomozás megindítását.1 A nádor azonnal utasította a vármegyéket és a szabad kir. városokat, hogy a területükön lévő nyomdákban, könyvárusoknál a netán kinyomott, vagy nyomás alatt lévő példányokat foglalják le, és igyekezzenek kideríteni a röpirat szerzőjét. A beérkező jelentések azonban mind nemlegesek voltaik* s a nyomozás teljesen elakadt. A nádor ugyan megbízta irodaigazgatóját, Boros Lajost hogy próbáljon a szerzőnek, vagy legalább a fordítónak nyomára jutni, — de hogyan? Az irat maga szinte semmi támpontot nem nyújtott. Szerzőként Gorani gróf volt megnevezve rajta, a Moniteur ismertnevű munkatársa, akinek az európai uralkodókhoz szenvedélyes támadó hévvel írt sorozatos nyílt levelei Magyarországon is ismertek voltak. „IIa valóban ő írta — mondotta Pálffy kancellár —, akkor is büntetést érdemel 1 A vizsgálattal kapcsolatos fölterjesztések, rendeletek: Bp. О. L. M. Cancellária, 1793:10 006., 10 634., 14 478. és 14 669, sz., 1794:154., 929. sz. alatt. — Egyébként nem ez volt a legelső ilyen eset. A kéziratban terjesztett forradalmi hangú röpiratok 1790 óta meglehetősen sok gondot okoztak a helytartótanácsnak és a kancelláriának. Ezért már II. Lipót elrendelte 1790. szeptember 13-án: „cum in republica suprema lex sit conservatio communis tranquillitatis, totum id, quod earn turbat, errores, diseordiam et scissiones gignit, aut gignere potest, quod obsequium erga terrae principem imminuit, teporem in observandis seu sacris, seu vero civilibus legibus, praeterea in rebus religiosis dubilandi libidinem post se trahere potest, pro nocivo et paci publicae summae adverse habeatur... simpliciter prohiberi". (Bp. O. L. Helyttan. It. Ben. Mand. 1790:25 387. szám.) 2 Pest városa ugyan azt jelentette, hogy Kilián nyomdász szerint a nyílt levél magyar fordítása Debrecenben sajtó alatt van, de ez sem bizonyult igaznak, Debrecen város tanácsa felháborodottan tiltakozott ,,a gyanúsítás és a rágalom ellen", s a „város jóhírnevének meghurcolásáért" Kilián példás megbüntetését követelte. Bp. О. L. M. Cane. 1793 :10 634. és 14 478. sz.