Századok – 1949
Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211
a második vii.ághábobí) előzményeihez 23& A segítség angol részről nem is maradt el. Még 1937-beni az angol kormány megbízásából lord Halifax Németországba utazott, hogy Hitlerrel tárgyaljon. Lord Halifax igyekezett mindenekelőtt megtalálni azt a közös alapot, amelyen я két ország együttműködése létrejöhetne. Halifax tárgyalása folyamán ezeket mondotta: ő (lord Halifax) és az angol kormány más tagjai tudatában vannak annak, liogy a Führer nemcsak magában Németországban ért el sok eredményt, hanem azáltal, hogy a kommunizmust saját országában megsemmisítette, útját szegte ennek Nyugat-Európa felé, ezért Németország joggal tekintheti magát a Nyugat védőbástyájának a bolsevizmus ellen,"'0 Halifax a továbbiakban annak a reménynek adott kifejezést, hogy amennyiben az angol-német megegyezés létrejön „szükséges volna azokat az államokat is belevonni a megbeszélésekbe, amelyek politikailag közel állanak Németországhoz és Angliához, itt Franciaországra és Olaszországra gondol, amely országoknak már kezdettől fogva tudomására kell adni, hogy az angol-német együttműködés semmiképpen nem jelent Franciaország vagy Olaszország elleni cselszövést. Nem szabad annak a benyomásnak keletkezni, mintha a német-angol közeledést a .Berlin—Róma-tengely' vagy a London és Párizs között fennálló jóviszony szenvedné meg. Miután a német-angol közeledés eredményeként a talaj elő lesz készítve, a négy nijugateurópai nagyhalalom együttesen rakja le azt az alapot, amelyen meg lehet teremteni Európában a tartós békét."" A négy nyugateurópai nagyhatalom megegyezésének, vagyis „Európa Oroszország nélkül való egyesülésének" voltak azonban tárgyi akadályai, amint erre Hitler Halifaxnak adott válaszában rámutatott. a négy nyugateurópai nagyhatalom megegyezése könnyűnek látszik, ha csupán jószándékról és kölcsönös udvariasságról van szó. Az ügy nehezebbé válik — mondotta Hitler —. ha fölvetik az alapvető tárgyi kérdéseket."0 2 Ilyen tárgyi kérdés volt mindenek előtt az, hogy Hitler véleménye szerint „nem lehet aktív együttműködést követelni az európai politikában egy olyan államtól, melytől megtagadják azt a jogot, hogy mint nagyhatalom cselekedjék."8 3 Pedig, amint a tárgyaláson résztvevő von Neurath német külügyminiszter megjegyezte, Németország sérelmei ellenére sem tagadta meg fontos esetekben a nemzetközi együttműködést. „Németország — mondotta Neurath — a Népszövetségből való távozása után sem tartózkodott a nemzetközi együttműködéstől akkor, amikor nemcsak beszédre, hanem gyakorlati munkára nyilt kilátás. Példa erre Németország részvétele a spanyol ügyekbe való benjmavatkozàs (11) kérdésében."®1 Neurath által említett példa, Németországnak Spanyolországban kifejtett „gyakorlati munkájáról", igen alkalmas volt arra, hogy még jobban emelje Ilitiler-Németország értékét a nyugati imperialisták előtt. Ha az a Németország, melytől megtagadták „azt a jogot, hogy mint nagyhatalom szerepeljen", sérelmei ellenére ilyen „önzetlenül" ki tudta venni részét „a nemzetközi együttműködésbem", vájjon mennyivel több várható tőle akkor, ha ezt kedvezőbb körülmények között, mint a nemzetközi reakció rohamcsapata teszi meg. De ennek az „együttműködésnek" Hitler-Németország részéről megvoltak a feltételei. •o U. o. I. 16. " Okmányok és adatok. . I. 16—17. K U. о. I. köt., 17. old •s li. о. I. 18. 1. M Okmányok.I. 40.
