Századok – 1949

Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211

.236 zsigmond lászló Angol és francia részről teljesen tisztában voltak Hitler-Németország katonai és gazdasági gyengeségével és a belső válsággal. Ezzel kapcsolatban Gisevius a következőket vallotta: „Mihelyt Hitler tudatta azt a szándékát, hogy meg akarja támadni Csehszlová. kiát, barátaink állandóan igyekeztek informálni a brit kormányt... Amikor a vál* ság elérte intenzitásának a maximumát és amikor a mi előkészületeink befejeződtek, mi egy, úgy formájában, mint tartalmában szokatlan lépéshez folyamod, tunk, hogy tudassuk a brit kormánnyal, hogy az eljövendő diplomáciai tárgyalások folyamán nem egyedül a szudeták kérdéséről lesz szó, amint ezt Hitler állítja, hanem az egész Csehszlovákia megszállásáról.. A válság ellenére az angol és amerikai vezetőkörök a német fasizmus megmentésére siettek, — illetve éppen a válság miatt siettek megsegítésére. De nemcsak az angol és francia reakció sietett Hitler-Németország megmentésére, hanem az Egyesült Államok kormánykörei is. Már előzőleg rámutattunk arra* hogy „Németország elsősorban az amerikai monopóliumok pénzügyi támogatását élvezve" teremtette újjá hatalmas hadiiparát és ha Hitler 1937. november 5-én kijelenthette, hogy „a hadsereg, a hajóhad és a légihaderő újrafelfegyverzése gyakorlatilag befejeződött. A mi felszerelésünk és fegyverzetünk modern."7

7 úgy ezt mindenekelőtt az amerikai pénzügyi segítségnek köszönhette. De a pénzügyi támogatás mellett Hitler-Németország az Egyesült Államok részéről politikai támogatásban is részesült, miég hozzá éppen akkor, amikor a fasizmus Németországban válságba jutott. 1938 döntő hónapjaiban Roosevelt környezetében mindinkább felülkerekedtek a München-barát elemek és az Egyesült Államok európai diplomáciáját olyan 'kimondottan hitlerbarát elemek uralták, mint Bullit és Kennedy. Mindketten kezére játszottak Chamberlainnek és Daladiernek abbami hogy „bebizonyítsák" a világnak, hogy a nyugati hatalmak képtelenek fegyveresen megakadályozni a német agressziót, annál is inkább, mert háború esetén Anglia és Franciaország „nem számíthatnak" az Egyesült Államok katonai segítségére. 1938. szeptember 4-ér.i Franciaországban, Pointe le Grave-ban emlékmüvet lepleztek le annak emlékére hogy az első világháború folyamán amerikai katonák szálltak partra Anglia és Franciaország oldalán. Az emlékmű leleplezése alkalmával Bullit amerikai nagykövet foglalkozott a háborús veszélylyel és többek között ezeket mondotta;: ,,de ha mégis háború törne ki. senki se tudná előre megmondani, belesodródnék-t az Egyesült Államok ilyen háborúba vagy sem."7

8 Bullit a fenti kijelentéssel kezére játszott Bonnet francia küliigyminiszterne'c- akinek éppen ilyen jellegű megállapításra volt szüksége és aki a maga részéről ez alkalommal a következő kéréssel fordult az Egyesült Államok képviselőjéhez: ..A mi kérésünk nem az, hogy háború esetén támogassanak, mert mi nem akarunk háborút. Mi azt szeretnők, ha a béke fenntartására és a világ jobbáformálására irányuló munkánkban segítenének."7

0 És ezeni segítség nem is in'aradt el. Az Egyesült Államok részéről a németcsehszlovák viszállyal kapcsolatban hosszít ideig teljes némaság mutatkozott 78

Procès,.. Débats; XII. 221. 77 Neue Zeit, 1948. 32. sz., 7. old. 78

Pesti Napló, 1938. szeptember 6., 4. old;. TM Pesti Napló, 1938. szeptember 6.. 4. old.