Századok – 1949
Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211
A második vii.ághábobí) előzményeihez 231 A béke és demokrácia legerősebb pillérét, a szocializmus országát nem sikerült belülről aláásni és nem sikerült a kapitalista világ növekvő válságát a trockista-bucharinista ügynökök segítségével a Szovjetúnió rovására megoldani. Éppen ezért még döntőbb mértékben előtérbe került a másik módszer (mely természetesen időközben nem szünetelt egy pillanatig sem) — éspedig a Szovjetúnió elszigetelésére, egységes szovjetellenes kapitalista front megteremtésére és kedvező alkalommal a Szovjetúnió elleni intervenciós háború megindítására irányuló törekvés. így a harc a nemzetközi politika két irányzata között mind élesebb lett, és az egyik vagy másik irányzathoz való tartozást a Szovjetúnióhoz való viszomy szabta meg. „Az egyik a békéért, a kollektív biztonság megszervezéséért, a békeszerető népek agresszióellenes, közös fellépéséért folytatott harc irányzata volt. Ezt az irányvonalat folytatta a Szovjetúnió, amikor következetesen és álhatatosan védelmezte minden nagy és kis békeszerető nép érdekeit;. A másik irányzat — a kollektív biztonság megszervezéséről, az agresszió elleni intézkedésekről való lemondás irányzata volt, amely elkerülhetetlenül ösztönzést adott a fasiszta országoknak arra, hogy még jobban fokozzák agresszív tevékenységüket, vagyis ezáltal előmozdít, sák az új világháború kirobbanását."5 8 A békéért, kollektív biztonság megszervezéséért, a békeszerető népek agresszió-ellenes, közös fellépéséért folytatott harc irányzata", melyet & Szovjetúnió vezetett, állandóan erősödött és győzhetett is volna, ha „az Egyesült Államok nem pénzelik a hilleri Németország nehéziparát, ha Anglia és Franciaország nem veti el az egyetemleges biztonság elvét, hanem a Szovjetúnióval együtt megszervezi az egyetemleges ellenállást a német támadással szemben."5 7 Ebben az esetbeni „a hitleri agresszió elegendő fegyverzet nélkül maradt volna, a hitlerista rabló politika a kollektív biztonság rendszerének harapófogójába került volna. A második világháború kirobbantásának a hitleristák számára kedvező kilátásai a minimumra csökkentek volna. És ha a hitleristák minden, számukra kedvezőtlen körülmény ellenére is elhatározták volna a második világháború kirobbantását, a háború első évében tönkreverték volna őket."5 8 A „Történelemhaimisítók" című dokumentum-gyűjtemény ezen megállapítását teljesen alátámasztja az a levél, melyet Welczek párizsi német nagyköveti írt Neurath német külügyminiszterhez 1936 végéni és amely hű képet fest a fasiszta Németország nehéz belső helyzetéről ezekben az években: „Az utóbbi időben az irányunkban feltétlenül jóindulatú külföldiek egész sorával, nagyrészt diplomatákkal beszéltem,, akik egybehangzóan azon a véleményen voltak, hogy a világot befejezett tények elé állító politikánk folytatása esetén — amely politika a világot állandóan izgalomban tartja — ellenségeinknek nem maradna más hátra, mint az, hogy Németország, a vélt békebonló ellen fölfegyverkezzenek és e mellett ezek az ellenségek hasonlíthatatlanul kedvezőbb gazdasági és pénzügyi helyzetükre való tekintettel, nyilván sokkal előnyösebb feltételekkel rendelkeznek . r . Nincs tudomásom arról, hogy mennyi ideig, vagy hogy egyáltalán helyt tudnánk-e állni a velünk szemben áiló nagyhatalmakkal kezdett fegyverkezési versenyben. Ha azonban erre huzamosabb időn át nem lennénk képesek és feltehető, hogy ellenségeink felismerik a nálunk mindinkább megnyilvánuló deviza, és nyersangag-M Történelemhamisítók; 28—29. 1. 67 Történelemhamisítók; 28—29. 1. 68 U. o.
