Századok – 1949
Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211
a második világháború" előzményeihez 225 A bolsevik párt Sztálin vezetésével, áthúzta az imperialisták számításait, leleplezte ügynökeiket a párton belül és ezáltal biztosította a szocialista iparosítás ügyét. És miután a szocialista iparosítás jól haladt, az imperialisták mindent elkövettek, hogy kívülről, mesterségesen keltett nehézségekkel és provokációkkal „megzavarják, meghiúsítsák vagy legalább is meglassítsák a Szovjetúnió iparosításának ügyét". A Szovjetúnió elleni harc élén Anglia állott és amint Sztálin erre rámutatott „az a tény, hogy ebben az ügyben, az imperialistáknak a Szovjetúnió elleni egységes frontjának megteremtése ügyében, a kezdeményezést az angol burzsoázia és annak vezérkara, a konzervatív párt vállalta magára — ez a tény nem jelenthet számunkra valami váratlant. Az angol kapitalizmus mindig is a népi forradalmak ádáz eltiprója volt, ma is az és az is marad. Kezdve a 18, század vége nagy francia polgári forradalmától, egészen a most lejátszódó kínai forradalomig, az angol burzsoázia ' mindig az emberiség szabadságmozgalma eltipróinak első soraiban állt és áll ma is. De az angol burzsoázia nem szeret saját maga kezével harcolni. Mindig szívesebben folytatott háborút idegen erőkkel, és sikerült is néha neki valóban olyan együgyüekre találni, akik készek voltak számára a gesztenyét a tűzből kikaparni."3 8 A Szovjetúnió elleni egységes front nem lett volna teljes Németország nélkül és éppen ezért a Németországgal szemben folytatott politikával kapcsolatban különösen megmutatkozott „az imperialisták bizonyos köreinek az á .természetes' törekvése, hogy háttérbe szorítsák az ellentéteket a saját maguk táborában, hogy azokat ideiglenesen elkenjék, hogy megteremtsék az imperialisták egységes frontját és hadjáratot indítsanak a Szovjetúnió ellen azért, hogy a kapitalizmus elmélyülő válságát, ha részben is, ha ideiglenesen is, a Szovjetúnió rovására oldják meg."3 9 1928 tavaszán az angol kormány megbízásából Berlinbe utazott lord Birkenhead azzal a megbízással, hogy angol-franciai-német koalíciót hozzon létre a Szovjetúnió ellen.40 És a Szovjetúnió elleni intervenciós tendenciák olyan mértékben erősödtek, amilyen mértékben közeledett a kapitalizmus ideiglenes és részleges stabilizációjának a vége. „Ha két évvel ezelőtt — mondotta Sztálin már 1927-ben a SzK(b)Pártjának XV. kongresszusán — az európai forradalmi hullám apályáról lehetett és kellett beszélni, most minden alapunk megvan azt állítani, hogy Európa kétségtelenül új forradalmi fellendülés szakaszába lép. Már nem is beszélek a gyarmati és függő országokról, amelyekben az imperialisták helyzete mindinkább kataSztrofálisabbá válik. Megdőltek а kapitalisták reményei, hogy a Szovjetúniót sikerül majd engedelmességre bírni, hogy a Szovjetúnióban kapitalista elfajulás megy majd végbe, vagy tekintélye az európai munkások és a gyarmati dolgozó népek körében csökkenni fog. A Szovjetúnió növekszik és fejlődik, éppen, mint az épülő szocializmus országa. Befolyása növekszik és erősödik az egész világ munkásai és parasztjai körében. A Szovjetuniónak, mint az épülő szocializmus országának, puszta léte az imperializmus bomlásának és európai, valamint gyarmati stabilitása meglazulásának egyik legfontosabb tényezője. A Szovjetúnió nyilvánvalóan az európai munkásosztály és az elnyomott gyarmati népek lobogójává válik. Azért tehát, hogy szabaddá tegyék a teret az eljövendő imperialista háborúk számára, hogy mennél alaposabban kordába szorítsák ,saját' munkásosztályukat és megzabolázzák ,saját' gyarmataikat a kapitalista hátország megszilárdítása érdekében — a burzsoá főkolomposok elgondolása szerint mindenekelőtt a Szovjet-38 Sztálin: összes Művei; IX. Moszkva, 1948. 324—325. 1. 39 Sztálin: összes Művei; IX. Moszkva. 1948. 324; 1. 40 W. P. and Zelda K. Coates: A History of Anglo-Soviet Relations; 306—307, oldal; London, 1944. 15
