Századok – 1949

Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211

.226 zsigmond lászló úniót kell megzabolázni, a forradalom e fészkét és gócát, mely ráadásul a legnagyobb felvevőpiacnak mutatkozik a kapitalista országok számára. Ezért élednek újjá az imperialisták körében az intervenciós törekvések, a Szovjetúnió elszigete-s lésének a politikája, a Szovjetúnió bekerítésének a politikája, a Szovjetúnió elleni háború feltételeinek előkészítésére irányuló politika. Az intervenciós törekvések fokozása az imperialisták táborában és a háborúval való fenyegetőzés (a Szovjetúnió irányában) — ez a mai helyzet egyik alapvető tényezője,"4

1 Amint a sachti-i pör, az Iparpárt pöre, a mensevikek pöre stb. és az ott feltárt adatok igazolták, az imperialisták az intervenció kezdetét 1929 nyarára vagy legkésőbb 1930 derekára tűzték ki. A Szovjetúnió elleni háborúban a nyugati imperialisták fontos szerepet szántak Németországnak és éppen ezért az összes terveik felbomlásának veszélyét jelentették azok az események, melyek az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság nyomában Németországban végbementek. Az 1929—1932-es gazdasági világválság nyomában szerte a világon megnőtt a dolgozók elégedetlensége és „ez az elégedetlenség a munkásosztály forradalmi háborgásává nőtt. Különösen nagy volt az elégedetlenség Németországban, amelyet a világháború, az angol-francia győzteseknek fizetett hadisarc és a gazdasági válság kimerítettek és aboi a munkásosztály kettős iga alatt nyögött: saját burzsoáziájának és a külföldi, angol-francia burzsoáziának igája alatt. Ékesszólóan tanúskodott erről az a hatmillió szavazat, amelyet a Kommunisták Németországi Pártja kapott a fasiszták hatalomra jutasn előtti utolsó Reichstag-választásokon. A németországi burzsoázia látta, hogy a Németországban eddig megőrzött burzsoá-demokratikus szabadságjogok csúnyán megtréfálhatják, hogy a munkásosztály ezeket a szabadságjogokat a forradalmi mozgalom kifejlesztésére használhatja fel."" Az a körülmény, hogy a burzsoá rend Némtetországban újból válságba jutott, nemcsak a német burzsoáziát ijesztette meg, hanem az amerikai és angol imperialista vezető köröket, a német kapitalizmus külső támaszait is. És ezért ugyanúgy, mint 1918-ban és 1923-ban, ismét a német polgári rend és ami vele egyet jelent, a német imperializmus megsegítésére siettek. Az Egyesült Államok, Franciaország és Nagybritannia kapitalistáinak a német kérdés két szempontból volt fontos: először is azért, hogy Németországban ne kerüljön sor a forradalomra és ne dőljön meg a burzsoá rend, másodszor meg azért, mert Németországnak azt a szerepet szánták, hogy az amerikai és angol nagytőke számára behatolási eszközül szolgáljon a Szovjetúnió irányában. A<s eredeti elgondoláson —1

a Dawes-terven, majd a későbbi Young-terven — alapuló ú. n. „békés" behatolás azonban csődöt mondott. A Szovjetúnió gazdasági eredményei, az imperialisták belső ügynökeinek, a trockistáknak és más pártellenes elemeknek a veresége meghiúsította a „békés" behatolás tervét. Azonkívül a gazdasági világválság a tőkés világ ellentmondásait rendkívül kiélezte és ezért a burzsoázia most is, mint „minden esetben, amikor a tőkés ellentmondások éleződni kezdenek, a Szovjetúnió felé fordítja tekintetét: nem lehetne-e megoldani a kapitalizmus valamelyik ellentmondását vagy valamennyi ellentmondását együttvéve, a Szovjetúnió, a szovjetek országának, a forradalom ama fellegvárának terhére, amely puszta létével forradalmasítja a munkásosztályt és a gyarmatokat, megakadályozza egy új háború kirobbanását, megakadályozza a világ újrafelosztását, megakadályozza őket abban, hogy garázdálkodjanak kiterjedt belső piacán, amelyre különösen most, a gazdasági válsággal kapcsolatban a tőkéseknek oly nagy szükségük van. и Sztálin: összes Művei; X. 280—287. 1. « SzK(b)Pártjának története; 362. 1.