Századok – 1949
Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211
a második világhábobú előziliínyeihbz 223 sag létre is jött, élén, Ch. A. l>awes amerikai bankárral, a Morgan bankház, bizalmi emberével. A bizottság 1924 januárjában kezdte meg munkáját Londonban és hosszas tárgyalások után az ú. ni. Dawesrtervet az érdekelt hatalmak 1924 augusztusában el is fogadták. A Dawes-terv alapján Németország 200 millió dolláros kezdeti jóvátételi kölcsönt kapott, melyet csakhamar más kölcsönök is követtek. A kölcsönök, valamint a beruházások összege rövid idő alatt hatalmas összegre rúgott és 1931-ben Németország külföldi tartozásai elérték a 25 milliárd márkát, vagyis dollárban átszámítva több. minit 6 milliárd dollárt. Ha tekintetbe vesszük, hogy az antant-államok adósságai az Egyesült Államokkal szemben kb. 11 milliárd dollárt tettek ki, akkor ez annyit jelenít, hogy az amerikai finánctőke Németország háború utáni talpraállítására több, mint ai felét „áldozta" annak az összegnek, amellyel néhány évvel azelőtt éppen az antanthatalmakat pénzelte — Németország leverésére.33 A Németországba özönlő tőkét — elsősorban amerikai tőkét — részben kölesönök, részben beruházások tették ki. Nagy beruházásokat eszközöltek a General Electric, a General Motors, Standard Oil, International Telephone and Telegraph, Ford, Harriman stb. Mindez azért vált lehetővé mert „a Dawes-terv elhárította az akadályokat a külföldi, elsősorban az amerikai tőke fokozottabb mértékű beáramlásának és begyökereződésének az útjából a német iparban".'4 És itt a magyarázata annak, hogy miért sikerült Németországnak az első világháború után — dacára a nagy veszteségeknek és súlyos békefeltételeknek — oly gyorsan talpraállania és nemcsak elérnie, hanem meg is haladnia a háború előtti termelés szánvonalát. A „német csoda" magyarázata egyszerű és pedig az, hogy az első világháború után a Németországgal kapcsolatos politikát alárendelték a nemzetközi ellenforradalom céljainak. A versaillesi békefeltételek lényegében nem, érintették a német imperializmus gazdasági alapjait: a hatalmas német monopóliumokat. A német hadiipar leszereléséra vonatkozó feltételeket alig, vagy egyáltalán nem hajtották végre. Ellenkezőleg — külföldi, elsősorban amerikai tőke segítségével „átalakították" a német hadiipart és Németország gazdaságát így azokon a magas fejlettségű monopolista alapokon építette újjá, melyeket az első világháború után a győztes hatalmak tudatosan érintetlenül hagyták. A ..megbékél tetési" politika tehát nem újkeletű Németországgal kapcsolatban. Célja kettős volt: először megakadályozni a forradalom győzelmét Németországban, másodszor pedig Németországot a Szovjetúnió elleni harc egyik főtámaszává kiépíteni. Németország gazdasági talpraállítása) után sor került Németország politikai aktivizálására, Németország visszavezetésére ai nemzetközi politika porondjára. Ezt a oélt szolgálták a locarnói egyezmény (1925) és Németország beléptetése a Népszövetségbe (1926). Mindkét eseményt az imperialisták és szociáldemokrata lakájaik úgy akarták feltüntetni, mint a „béke" győzelmét, mint a „békés korszak" eljövetelét. És ha a „béke" ügyét mégis „fenyegeti" valahonnan veszély, úgy — véleményük szerint — ez egyesegyedül: a Szovjetúnió. A „feladat" tehát az: miután sikerült a győztes és legyőzött kapitalista államok közötti ellentéteket „áthidalni" és a „békét" létrehozni, most már ki kell küszöbölni az utolsó „Zavaró" tényezőt: a Szovjetúniót. A Szovjetúnió elleni kapitalista egységfront megteremtésére kellett Németország beléptetése a Népszövetségbe, a locarnói egyezmény és vala-33 Neue Zeit; 1948, 13. szám, 9. 1. M Történelembamisítók, 13. 1.
