Századok – 1949

Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211

a második vii.ághábobí) előzményeihez 221 Ezúttal sem kellett, hogy sor kerüljön az antant nyilt katonai beavatkozására a német polgári rend ^megmentésére. A szociáldemokratáknak sikerült — megbízatásuk értelmében — ai baloldal korai megmozdulását kiprovokálni és ellenforradalmi tisztialakulatok felhasználásával véres utcai harcokban ,.győzni". A „győzelem" után megindult vad hajsza ai kommunisták ellem; a oél a Kommunistái Párt megsemmisítése és ezzel a forradalmi munkásmozgalom lefejezése volt. Ezt a célt szolgálta az, hogy miután kópéikkal elfogatták Liebknechtet és Luxemburgot, fogságba kísérésük közbeni, Noske utasítására, ellenforradalmi tisztek -.szökés közben" január 15-én meggyilkolták őket A januári harcok és a gyilkosság körülményei azóta már több oldalról tisztázódtak és megmutatták, hogy a gyilkosság szálai elvezettek az antant imperialistáinak Berlinben működő ügynökeihez, akik kormányaik megbízá' sából szorosan együttműködtek a német ellenforradalommal. Az imperialistáknak egykori ellenségeikkel való összefogásáról Lenin az 0. K. (b) P. IX. kongresszusán a következőket mondotta : „A finnországi hallatlan fehér terror után bekövetkezett, éppen az elmúlt esztendőben, a magyar forradalom veresége, a magvar forradalomé, melyet az Antant képviselői fojtottak meg Romániával való titkos szerződés alapján, becsapva saját burzsoáziájukat. Ez a lehető legalábbvaló árulás volt, a nemzetközi Antant összeesküvése, hogy fehér terrorral megfojtsa a magyar forradalmat, nem is szólván már arról, hogyan egyeztek meg mindenképpen a német megalkuvókkal a német forradalom megfojtására; arról, hogy ezek az emberek, akik Liebknechet becsületes németnek nevezték, hogyan vetették magukat veszett kutyák módjára a német imperialisták kai együtt erre a becsületes németre."1

9 A gyilkosság után az imperialisták határozott gesztussal „méltányolták" azt hogy sikerült — ahogy az imperialisták legújabb ügynökei, a THtók, a. Rankovicsok, a Rajkok és Kosztovok ezt ma mondanák — „fizikailag is megsemmisíteni" a német proletariátus és élenjáró pártja nagy vezetőit a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alalkjait: Liebknechtet és Luxemburgot A gyilkosság után német részről a katolikus párt, a Centrum vezető embere, Erzberger, Foch marsallhoz sietett. Erzberger erről emlékirataiban a következőképpen emlékezett meg: „Ezután 11 órakor Foch marsallhoz mentem a pályaudvarra, ahol az ellenfeleknek tudomására hoztam Liebknecht és Róza Luxemburg meggyilkolásáról éppen most befutott hírt; ez a közlés valamennyi jelenlévőre mély hatást keltett. A mezőgazdasági felszerelés Ieszálítását 1919. március l-ig én azonnal keresztül vi hetetlennek jelentettem ki; ez tönkretenné a német mezőgazdaságot és lehetetlenné tenné Németország következő aratását."80 Az antant képviselői most már megértőbbnek mutatkoztak, újabb engedményeket tettek, méltányolva az. hogy ez a Németország „érdemes" az antant segítségéire és jóindulatára. Németország nemcsak arra kötelezte magát, hogy határain belül számol le a bolsevizmussal, hanem arra is, hogy határain túl is. A fegyverszüneti egyezmény XII. cikkelye kimondja, hogy „az összes német csapatok, melyek jelenleg azokon a területeken tartózkodnak, melyek a háború előtt Oroszországhoz tartoztak, hasonlóképpen kötelesek visszavonulni Németország határai mögé, amint a szövetségesek úgy látják, hogy eljött ennek az időpontja, figgelembevéve ezen területek belső helyzetét."3

1 " Lenin : Vál. műv.; II. 662. 1. 38 M. Erzberger: Erlebnisse im Weltkriege ; Deutsche Veriags-Anslalt, 1920. 354, 1. 31 Fr. Maurice: The Armistice of 1918; Issued under the auspices of the Royal Institute of International Affairs; Oxford University Press.