Századok – 1949

Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211

.220 zsigmond lászló ée a német junkerek lakájainak, a szociáldemokratáknak, valaminlt a Vatikán, személy szerint pedig Pacelli, a jelenlegi XII. Pius pápa irányítása alatt működő katolikus párt, az ú. tu. Centrum kezébe jutott Az a front, mely Németországban <ai nyilt ellenforradalomtól a Centrumon keresztül a szociáldemokráciáig húzódott egyelőre elég erősnek mutatkozott arra, hogy au. ántáint imperialistáinak sikerüljön nyilt és közvetlen katonai beavatkozás nélkül is biztosítani a burzsoá rendet Németországban és ugyanakkor Németországot Szovjetoroszország elleni hadjárat egyik pillérévé kiépíteni. A hatalomra került némtet ellenforradalom helyzetének a megsziládítását célozta tehát érthető módon a fegyverszüneti egyezmény gyors megkötése, amint, ezt Wilson tábornok, az angol vezérkar főnöke 1918. november 9-én, a fegyverszünet megkötése előtt két nappal, „Háborús Napló'-jáiban meg is írta: .,Ma este 6,30-kor miniszlertanács volt. Lloyd George felolvasta a Tigris (Clemenceau) táviratát, amelyben beszámol Foch-nak a németekkel folytatott megbeszéléséről; a Tigris attól fél, hogy Németország összeomlik és a bolsevizmus uralomra jut... Lloyd George megkérdezte tőlem, vájjon szeretnémre, ha így történnék vagy nem venném szívesebben a fegyverszünetet. Habozás nélkül válaszoltam: .fegyverszünetet'. Az egész kabinet egyetértett velem. ,Ránk nézve a valódi veszély már nem a németek, hanem a bolsevizmus'."26 A fegyverszünet, ha, nem is jelentett közvetlen katonai segítséget de mégis csak jelentett katonai segítséget — közvetve. A német hadvezetőség visszavonhatta a nyugati frontról csapatai zömét és ezeket a belső ellenforradalom rendelkezésére bocsáthatta. A csapatok nagyrészét az ipari gócpontok, elsősorban Berlin körül helyezték el, hogy adott esetben készen legyenek a forradalmak leverésére. 1918 decemberében és 1919 januárjában úgy látszott, hogy az antant által nyújtott közvetett katonai segítség nem lesz elegendő a német kapitalista rend megmentésére. 1918 végén megalakult a német KommaMsta Párt, melynek élén a német munkásmozgalom baloldalának, a spartakuszoknak a vezetői, Liebknecht Károly és Luxemburg Róza állottak. ,.A német forradalom szilárdan összetartó munkáskádereiket, kommunista kádereket hív életre és Liebkivecht csoportja képében lerakja az új kommunista Párt alapjait."" A Kommunista Párt megalakulása — ha elkésve is — de mégis azt jelentette, hogy létrejött a internet nép forradalmi pártja, a német proletariátus élenjáró pártja, mely asz 1917-es Októberi Szocialista Forradalmat győzelemre vezető pártnak, a. Bolsevik Pártnak a nyomdokain akart haladni. A Kommunista Párt megalakulása és a forradalmi erőknek a Kommunista Párt körül való tömörülése megrémítette a német uralkodó osztályokat és lakájaikat. Már 1919 januárjában értekezletre ültek össze a szociáldemokrata kormány küldöttei a német hadvezetőség embereivel és itt megtárgyalták a teendőket a német forradalom újabb veszélyével szemben. Felmerült annak ai lehetősége, hogy ántánt csapatokat hívnak Berlinbe — abban az esetben, ha belső erőkkel nem tudnák legyűrni a forradalmi mozgalmakat ,.IIa. mindezek ellenére — írja Holtmann tábornok emlékirataiban — a kezükbe kerítenék (a kommunisták: Zs. L.) а hatalmat, az antant megszállja Berlint. Ezek a kilátások egyáltalán nem örvendetesek, de legalább bizonyos biztosítékot nyujtanak számunkra. Sayers-Kahn: A nagy összeesküvés; Szikra, 1947. 83—84. 1. 21

Sztálin: A proletárdiktatúra húrom éve; Lenin—Sztálin: Az Októberi Forradalomról c. kötetben; Szikra, 1949. 157. 1. а Histoire de la Diplomatie. Ш. 21. 1,