Századok – 1949
Zsigmond László: A második világháború előzményeihez 211
a második vii.ághábobí) előzményeihez 219 A „rend" fenntartásának egyik eszközét az imperialisták az ^élelmezési segély"-ben vélték megtalálni. Henry White, a békekonferencia egyik amerikai delegátusa és Wilson elnök bizalmasa 1919 januárjában írott levelében a következőkben vázolja az Egyesült Államok teendőit: „a körülmény, mely jelenleg mindenekfelett uralja az egész európai helyzetet az éppen: a bolsevizmus szakadatlan előnyomulása nyugat felé,,. Az egyetlen akadálynak, mely útját tudná állni, az élelmezési segélynyújtás látszik... Azonkívül, hogy feltartóztatja a bolsevizmus!, úgy gondolom, hogy vannak az USA-ban jelentős élelmiszerfeleslegek... Okvetlenül ..,meg kell akadályozni a komoly áTesést... Félek, hogy már túl késő a bolsevizmus útját állni Oroszországban és Lengyelországban, de még van remény Németországot, Romániát és más területeket a remélt akadállyá átalakítani."4 * A forradalom elleni harcban/ az „élelmezési segély" mellett jó eszközt láttak az imperialista hatalmak a német imperializmus és militarizmus fenntartásában. A Tizek Tanácsának az 1919. február 12-éru megtartott ülésén Wilson, az Egyesült Államok elnöke, azt köveitelte, hogy Németországnak hagyjanak meg olyan létszámú katonaságot, melyet „a belső rend biztosítása és a bolsevizmus leverése megkövetel". Hasonló álláspontot foglalt el Lloyd George is, akinek 1919. január 24-én a német lefegyverzéssel kapcsolatban az volt a véleménye, hogy Németországnak ,-elégséges számú katonával kell rendelkeznie a spartakuszok és más forradalmi pártok leverésére".23 Az angol-amerikai-francia imperialistáknak kezére játszottak a német imperialisták is, akik éppen a forradalomtól és saját népüktől való félelmükben sürgették mindenekelőtt a fegyverszünetet és a békekötést. Clémenceau 1918. november 9-én Wilson bizalmasához, House-hez a következőket írta: ,,Éppen most találkoztam Foch-sal, aki odaadott nekem egy jegyzőkönyvet (a német delegátusokkal folytatott interjúról), amelyet én elküldök önnek, mihelyt legépelték ök (németek; Zs. L.) nem tettek ellenvetést sem a hídfőkre, sem a flottára, ök azzal érvelnek, hogy a bolsevizmus felülkerekedik náluk és azután majd bennünket is eláraszt ugyanaz a vész. Azt kérték, hogy engedjük meg nekik hogy lassan visszahúzódjanak a Rajna baloldalára, mert szerintük szükségük van eszközökre, hogy a bolsevizmus ellen harcoljanak és a rendet helyreállítsák.. • ök azt is felhozták, hogy mi túlsók gépfegyvert veszünk el és nekik egy sem marad, amivel honfitársaikra tüzeljenek."'* Ilyen körülmények között jött létre 1918 november 11-éni, két nappal n forradalom kitörése után. a fegyverszünet a németek és az antanthatalmak között Oompiègne-ben. Nem a békevág-y vezette az antant imperialistáit, amikor a németekkel fegyverszünetet kötöttek, hiszen éppen 1918 második felében kezdődött meg a nyilt intervenció Szovjetoroszország ellen. „Az Oroszországi Szocialista Szovjebköztársaság külső ellensége — írja Lenin — a jelen pillanatban az angol-francia és a japán-amerikai imperializmus,.. Ez az ellenség éppoly rabló és vadállati módon támad a békés Oroszországra, mint a németek támadtak februárban."2 5 Németországgal szemben azonban máskép jártak el az ántánt imperialistái és ennek az oka az volt, hogy Németországban a vezetés a német burzsoázia 22 Papers Relating to the Foreign Relations of the United Slates. The Paris Peace Conference 1919. II. 771. 1.; idézve: V. M. Turok: Locarno; Moszkva, 1919, 14. 1, Moszkva 1949. 23 Papers... III. 901—1002. 1.; idézet: V. M. Turok: Locarno. 21—22, 1. 24 The Intimate Papers of Colonel House, 139. 1. I.eu:n: Munkások, elvtársaki Fel az utolsó, а döntő harcra! Vál. Műv.; II. 409. 1.
