Századok – 1949

Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189

206 a. girsfebd cselekmények számára.TM A jelentés nagy hatást tett Wilsonra, aki ezt a „leg­meggyőzőbb okmánynak tartotta, amit valaha is olvasott az orosz problémáról".7 1 De, mint egy amerikai történész megállapítja, ezt a tervet főleg azért nem fogadták el, mert Washingtonban „nem voltak emberek, akik Wilson elnökhöz hasonlóan meg lettek volna győződve arról, hogy az orosz kérdés a főprobléma. így 1918 októberében, mint Dennis összefoglalja, Washington­ban „kimült az a terv, amely a szövetségesek intervenciójának Oroszország­ban egészen más jelentőséget adhatott volna".72 Dennis amerikai történész a terv mellett és ellene szóló' okokat vizs­gálva, arra a következtetésre jut, hogy a terv megvalósításának főakadálya az Egyesült Államok és a szövetségesek közti ellentétek voltak; az Egyesült Államok szándéka, mely a tervnek 1919 tavaszán való megvalósítására irányult, igen későn ért meg. Az intervenciós Dennis, megsiratva a terv sikertelenségét, így ír: „Veszély fenyegetett természetesen a szövetségesek mesterkedései oldaláról, amelyek e nélkül is nagyszámúak voltak. A terv azonban lehetővé tette volna azoknak az orosz kísérleteknek a megvalósítását, amelyek egy liberális polgári kormány megalakítására irányultak és meg­szüntette volna azokat a körülményeket, melyek következtében a szelíd és értéktelen tory, Knox tábornok, a brit misszióból, lett. az az erő, amely Kolcsak mögött áll, s amelyek között a japánok magukat Szibéria, urainak tekintették."73 1919 tavaszán ai párizsi békekonferencián Wilson elnökkel az élükön, a szövetségesek elismerték Kolcsakot és teljes támogatást ígértek neki.74 „De késő volt már, hogy hadsereget küldjenek az Uraiba hathatós segítségnyújtás céljából, — jegyzi meg melankolikusan Dennis. •— így a Kelet-Szibériában állomásozó amerikai megszálló hadsereg jelentéktelen expedíciós erő maradt, amely predesztinálva volt a fegyverekkel való ki­űzésre."73 Ez az epizód jellemző az amerikai intervenciós politikára. Az Egyesült Államok kormánya széleskörű expedíciós tervei megvalósításában előnyben részesítette a gazdasági nyomást, a blokádot, polgárháborút, uszítást, a zavarkeltést, Szovjetoroszország ellen irányuló cselekmények finanszírozását és az idegen szuronyok használata mellett ritkán határozta el magát közvet­len hadicselekményekre. Az amerikai imperialisták számára szövetségeseik­nek kellett kikaparni a gesztenyét a tűzből. Közben a százezres japán hadsereg az amerikai, angol, francia és más seregekkel együtt elfoglalta a Primorje-t, az Amur-folyó és a Bajkál-tó vidékét. A japán imperialisták, Amerika partnerei, Szemjonovval és Kalmi-70 Papers relating to foreign relations of the U. S. 1918. Russia. II. köt. 387—390. L (Morris Lansingnak Vladivosztokból szeptember 23-án); С. Ackerman, Trailing the Bolscheviki. Twelve thousand miles with the allies in Siberia. New-York. 195. 1.; A. Den­nis, The Foreign policaes of Soviet Russia. New-York. 1929. 289. 1. 71 Dennis, id. munka 289 1. és Ackerman. id. munka 196. 1. 72 Morrisnak adott válaszában Lansing külügyminiszter közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya „a legnagyobb sajnálattal" kénytelen lemondani a szóbanforgó javas­lat megvalósításáról. Azok az indokok, amelyek az Egyesült Államok kormányát irá­nyították, abban foglalhatók össze, hogy nem lehet összehangolni a szövetségesek erő­feszítéseit a Szibériától Archangelszkig terjedő fronton a támadó és védekező hadművele tek vezetése tekintetében. (Foreign relations. 1918. II. köt. 393. 1.) 73 Dennis, id. munka 290. 1. 74 Az amerikai kormány politikai tevékenységének óvatosan alkalmazott kép­mutató stílusára jellemző, hogy Wilson itt is hű maradt macáihoz: biztosítékot köve­telt Kolcsaktól, hogv Oroszországban „alkotmányos demokráciát" fog megteremteni. (Foreign relations. Í919. Russia. 322. 1.) 75 Dennis id. munka 290. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents