Századok – 1949

Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189

az egyesült államos szibériai és távolkeleti intervenciója 205 így a japán közlekedést a tengerparton, a Bajkál-tó vidékén és Szibéria útjain."8 A japánok azon kísérletének sikertelensége, hogy gazdaságilag és politikailag megerősödjenek Nyugat-Szibériában, angol-francia hajlam, a japánoknak a Bajkál-vidiék és a Primőrje elfoglalására törő terveinek támogatására, a japán közlekedés megszakítása az amerikaiak által, — mindez együttvéve neim segítette elő a japán seregek előrenyomulását „az Ural felé a Vörös Hadsereggel való harc céljából". Lenin mélyértelműleg és igen pontosan határozta meg a japán-amerikai viszony lényegét, amikor így írt: „A japánok azt mondták az amerikaiaknak: .Természetesen mi le tudjuk győzni a bolsevikokat, de mit adtok ti ezért? Kínát;? Azt mi úgyis elfoglaljuk. Itt pedig tízr ezer versztre megyünk ütni a bolsevikokait; az amerikaiak pedig a hátunkban. Ilyen politikát nem csinálunk. ... Japán Kínába harapva neimi tudott Nyugatra előretörni egész Szibérián keresztül, mivel hátában volt Amerika és nem akarta a gesztenyét kikaparni a tűzből Amerika számára."1

" Az amerikai imperialisták a japánokkal és a többi szövetségesekkel végrehajtott együttes intervenció elején látták már, hogy a, japánok erősen megvetik a lábukat a Bajkál-vidéken és a Piimorjén, azonnal megmutatva a Polck—Iszij-egyezmény megsértésére irányuló szándékot; de nem kerülték el figyelmüket az omszki angol, francia és japán intrikák sem amelyek majdnem teljesen megszüntették az Egyesült Államok befolyását a nyugatszibériai események menetére és észrevették az Entente azon szándékát is, amely az Egyesült Államok japán partnerét az amerikaiak szibériai és távolkeleti eszközéből akadállyá akarja átváltoztatni az amerikai tervek megvalósítása útján. il Ezzel kapcsolatban helyes megállni az amerikai intervenciós politika fejlődésének egy kevéssé ismert momentumánál, annál, amikor Washingtonban megtárgyalták amerikai csapatok küldését a ' „volgai frontra", hogy közvetlenül részt vegyenek a Vörös Hadsereggel folytatott harcokban. 1918 szeptemberében Morris, az Egyesült Államok tokiói nagykövete, aki egyúttal az Egyesült Államok „főmegbizottja" volt Szibériában, valamint Grews tábornok, az ameriklai megszálló hadsereg parancsnoka és Night tengernagy, az Egyesült Államok ázsiai flottájának parancsnoka a külügyminisztériumon, a katonai és tengerészeti hivatalokon keresztül közös távirati jelentést küldtek Wilson elnöknek, amely az amerikai intervenció további kiterjesztésének ajánlatát tartalmazta. A javaslat arra, vezetett, hogy az Egyesült Államok megszálló erőinek jelentős részét Grews vezetésével Omszkba szállították át. Itt kellett volna megszervezni az Egyesült Államok fegyveres erőinek bázisát a japánokkal, csehszlovákokkal, angolokkal együttesen a Volga mellett a Vörös Hadsereg ellen megindítandó közvetlen hadi-66

Az amerikai csapatok a japánokkal együtt foglalták el а chabarovszki vasútvonalat Chabarovszk és Bira állomás között, megszakítva így a japán összeköttetést Chabarovszk, Blagovescsenszk és Csita között; ugyanígy jártak el a Nyikolszk—Uszurijszk és Uszuri állomás közötti szakasszal is, minek következtében a japán közlekedés megszakadt Vladivosztok és Chabarovszk között. A Bajkál-vidéken az amerikaiak elfoglalták a Bajkál-tó és a Jablonov-hegyhát közötti vasútszakaszt és ilymódon ellenőrzést gya koroltak a Szibériába menő és Szibériából távozó japán seregek mozgása felett. Vladivosztokban, ahol az amerikai foglalósereg főparancsnoksága székelt, az amerikaiak erősen megvetették lábukat. A kikötőben ott álltak az Egyesült Államok haditengerészeti egységei és a vladivosztoki rendőrség főnökéül Johnson amerikai ezredest nevezték ki. <P. N. Nyikiforov, Távolkeleti Archívum. 215—216. 1.) eí

Lenin, összes művei (oroszul). XXV. köt.. 505. 1.