Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
204 a. gibsfeld S bár a Polck—Iszij tárgyalások idején az Egyesült Államok kormánya, amely a bolsevikok lehető leggyorsabb leverése céljából lemondott a japán expedíciós sereg számárnak korlátozásáról és nem kételkedett szibériai akció. 1 juk hatékonyságában, az Egyesült Államok imperialistái most attól kezdtek félni, hogy azok a japán partnerek, kiknek segítségével kellett ezélesre nyitni Oroszország kapuit az amerikai tőke előtt, maguk is megvethetik lábukat aiz orosz Távol-Keleten." Ezért az Egyesült Államok kormánya a japánoktól nyomatékosan garanciát követelt arra, hogy a japán seregek az intervenció végrehajtása után nem maradnak Oroszországban. 1918. augusztus 2-án Iszij átadott Polcknak egy memorandumot, amely azt tartalmazta, hogy Japán azonnal visszahívja hadseregét orosz területről, mihelyt „segítséget nyújtott a cseheknek."0 ® Magától értetődik, hogy ezek az ünnepélyes biztosítékok egyáltalán nem akadályozták a japánokat abban, hogy önálló utakat keressenek saját szibériai és távolkeleti foglaló terveik számára, és nem akadályozta az amerikaiakat sem, hogy oly rendszabályokat foganatosítsanak, amelyek a japánokat a Polck—Iszij egyezmény betartásának szükségességére szorítják. Л Vladivosztokban partraszálló japán parancsnok a primőrjei terület orosz hatóságaitól azonnal egy olyan kötelezvény aláírását követ,eltei, mely szerint Japán számára biztosítják az összes „parti és halászati jogok" birtokát egészen Kamcsatkáig, valamint a szénbányák örökbérletét. A primőrjei terület orosz hatóságai megtagadták a japáni követelések kielégítését, de az omszki „direktórium" tárgyalásokat kezdett a japánokkal. A japánok a szibériati vasúti feletti ellenőrzést az Uraiig és egy sor más koncessziót követeltek. „A Japán és a direktórium, közötti egyezmény, amely az Uraiig terjedő vasutat Japánnak adta, alá volt írva, vagiy közvetlenül aláírás előtt állott, mikor a direktórium „megbukott".6 ® A szövetségesek, elsősorban az angolok, nem engedhették meg, hogy a japánok Szibériában pozíciókat foglaljanak el, mert maguk törtek, ezeknek megszerzésére; a szövetségesek megakadályozták a japánokat abban is, hogy egy hasonló egyezményt kössenek Kolcsak-kal.68 Ezenkívül Anglia és Franciaország, amikor akadályozta Japán szibériai behatolásának rendkívüli módon való megerősödését, félt az Egyesült Államok világhelyzetének a, háború következményeképpen való megerősödésétől, az Egyesült Államok igényeinek növekedésétől az „orosz örökségre", és általában félt az Egyesült Államok keletázsiai aktivitásától. így a két állam támogatni kezdte a Bajkál-vidékre és a Primőrjére irányuló japán igényeket. Ennek következtében az amúgyis ellentmondásos ideiglenes japán-amerikai együttműködés a Távol-Keleten meggyengült és lassanként egy japán „ék" verődött a távolkeleti és szibériai amerikai expanzió útjába. Az amerikaiak pedig, akik biztosítani igyekeztek a Polck—Iszij tárgyalások idején adott japán ígéretek teljesítését, seregeikkel a japán hadsereg mögött fekvő területeken elfoglaltak egy egész sor vasútvonalat, megszakítva 64 Intimate papers of col. House. 394—395. 1. 65 J. Word. With the „Die—Hards" in Siberia. London. 1920. 269. 1, •« J. Word. id. m. 269. 1. 67 Érdekes, hogy hogyan jellemezte a szövetségesek egymás közti harcát Szibériában és Távol-Keleten Kolcsak, még a direktórium bukása előtt Boldirev tábornokkal való beszélgetésében. „Omszk, 1918. október 19. Az admirális véleménye szerint Távol-Keleten (amelyet elveszettnek tekint) két koalíció van: az angol-francia, amely jó« indulatú és a japán-amerikai, amely ellenséges. Amerika követelései igen nagyok. Japán pedig semmitől sem riad vissza." (Boldirev, A direktórium; Kolcsak, Az intervensek. Szibirkrajizdat. 1925. 72. 1.)
