Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
az egyesült államos szibériai és távolkeleti intervenciója 203 Bár az Egyesült Államok leszögezte részvételét a murmaniszki és archangelszki intervencióban („Vladivosztokban éppúgy, mint Murmanszkban és Archangelszkben, az amerikaiak egyetlen célja a hadianyagraktárak védelme lesz"),6 8 a deklaráció nem hagy kétséget a felől, hogy az Egyesült Államok intervenciójának legfontosabb területe Szibéria, ahol „csupán az Egyesült Államok képes elegendő erővel működni japán parinerével együtt".5 » Ugyanakkor ai deklaráció nyomait mutatja az amerikai-entenite egyezménynek is, mely szerint az európai Oroszországot Anglia, Franciaország és Olaszország „gondjaira" bízzák. Erről a deklarációnak az a mondata tanúskodik, mely szerint az Egyesült Államok kormányának ndncs szándékában „korlátozni a vele szövetséges kormányok tevékenységét (az intervencióban)". Az Egyesült Államok deklarációja az oroszországi intervencióval kapcsolatban megnyitotta az utat az amerikai imperializmus expanziójának újabb programmjához, a „tengerek szabadsága" kérdésében Nagybritániával fennálló ellentétek élességének tompításához, a piacokért folyó harc enyhítéséhez, Oroszország megcsonkítása programmjának számlájára végrehajtott gyarmatelosztáshoz. Az Egyesült Államok kormánya mindent megtett, ami csak erőiből tellett, hogy rátegye kezét az orosz terület legalább egy kis részére ,,Alaszka irányában", az Amerikából Európába vezető szárazföldi útra. A japánok deklarációjukban megjegyezték, hogy „az Egyesült Államok kívánságát teljesítik". Kb. ebben a formában nyilatkoztak a többi intervensek, — az angolok, a franciák stb. is. A Japán és az, Egyesült Államok által az oroszországi intervencióval kapcsolatban kiadott deklaráció megvitatásakor Isij, japán nagykövet újból, éppúgy mint az 1917. évi Lansing— Iszij egyezménynél, azt ajánlottak hogy vegyenek be a deklaráció szövegébe egy pontot Japán „külön érdekeiről", de ez alkalommal nem Kínával, hanem Szibériával kapcsolatban. Az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere, Polck, aki Iszijjel tárgyalt, nem egyezett bele egy ilyen formulába. Álláspontját Polck a következő, igen jellegzetes módon indokolta. A külügyminisztérium — mondotta Polck.— meg van győződve arról, hogy ezek a szavak feleslegesek"0 elsősorban azért, mert a Japán „külön érdekeire" vonatkozó utalás benne van, a Lansing—Iszij egyezménnyel kapcsolatos deklarációban,01 mert Japáné lesz a legfőbb parancsnokság Szibériában a szövetségesek összes fegyveres erői fölött,"2 és végül azért, mert Japánnak Szibériában nagyobb serege lesz, mint az összes többi államoknak együttvéve"3 Polck kijelentése világosan mutatja, hogy az Egyesült Államok az intervencióban a főfaladatot a japán hadseregnek szánta. 68 Foreign relations. 1918. Russia. И. köt. 328. 1. » U. о. е° U. о. 307. 1. 01 U. о. 62 U. о. "3 U. о. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának ez a kijelentése különösen fontos az amerikai külpolitika megértése szempontjából. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma nem tagadta Japán külön jogait szibériai viszonylatban; sőt Polck hivatkozott a Lansing—Iszij-egyezménvre, amely már tartalmazza ezen külön jogok elismerését, és ezért új hivatkozás ezekre a „külön jogokra" felesleges. Minthogy Polck Iszijnek Japán „külön jogaival" kapcsolatban nem Kínáról, hanem Szibériával kapcsolatban felelt. így a külügyminisztérium ezzel bevallotta, hogy kategorikusan tagadta ÍIZ analizált Polck—Iszij-tárgyalások előtt és után is azt, hogy a Lansing—Iszij-egyezmény a „Japán Monroe-doktrina" elismerését jelentette volna az Egyesült Államok részéről.
