Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
200 a. giitsfeld Amikor az Egyesült Államok katonai képviselője. Bliss tábornok az Entente Legfelsőbb Tanácsában kifejtett© elképzeléseit, a távolkeleti és szibériai intervenció lebonyolításával kapcsolatban, azt írta, hogy a szibériai vasút és a mellette levő legfontosabb pontok megszállásával kapcsolatos főfeladat végrehajtását a japán hadseregre kell bízni.45 Bliss tábornok 1918- február 20-án azt írta az Egyesült Államok vezérkari főnökének, P. March-nak, hogy amennyiben biztosítékok vannak arra, hogy a szövetségesek, elsősorban a japánok, a szovjet hatalom leverése feladatának elvégzése után eltávoznak Oroszországból, úgy meg kell kezdeni az intervenciót.4® Február 24-én Lansing azt ajánlotta Wilson elnöknek, hogty a japánokat tegyék meg a nagyhatalmiak távolkeleti megbizottjának. A nagyobb meggyőzőerő kedvéért Lansing hivatkozott a japánok készségére, Motono külügyminiszter biztosítása alapján, hogy a hadműveleteket egészen az Ural hegységig fogják kiterjeszteni." Wilson március elsején elfogadta Lansing érveit és az Egyesült Államok tokiói nagykövetét, Morris-t értesítették, hogy az Egyesült Államoknak nincs kifogása a Motono-terv ellen, azzal a feltétellel, hogy Szibéria kérdését a békekonferencia fogja megoldani." Wilson nem kételkedett abban, hogy a békekonferencián Szibériával kapcsolatban az Egyesült Államok számára kedvező döntést tud majd elérni. Március 13-án, Lansingnak a japán intervenció perspektívájáról írt jelentésével kapcsolatiban, Wilson kételkedett aibban, hogy á japánoknak elegendő erejük lesz hatékony eredményeket elérni Szibériában és így a Szemjonov atamán megsegítésére vezető út keresését, ajánlotta.49 Az Egyesült Államok kormánya azonban még mindig ingadozott a távolkeleti japán-amerikaii intervenció megvalósítási tervével kapcsolatban. Nem hitit ugyanis abban, hogy a japán partner lojálisán fogja teljesíteni kötelezettségeit, Wilson attól félt, hogy a japánok az egyezmény ellenére elfoglalják Szibériát és a Távol-Keletet, de nem atz amerikai imperializmus, hanem saját maguk számára, ami lényegében meggyengítette volna aiz Egyesült. Államok helyzetét Kelet-Ázsiában. Az angol-japán szövetség pedig az orosz Távol-Kelet esetleges elfoglalását az Egyesült Államok csendesóceáni helyzetére nézve fenyegetéssé alakíthatta volna át.50 Másrészről pedig a fiatal szovjet hatalom jes egészében amerikai befolyású zónává való átalakítására. Annak az éles harcnak kövelkeztében azonban (a Németországgal való fegyverszünet megkötése előestéjén), amelyet az Egyesült Államok egyrészről, Anglia és Franciaország másrészről vívott, az Egyesült Államok lemondott a „nyitott ajtók" programmjáról Oroszországban és kompromisszumképpen előterjesztette Oroszország szétdarabolásának tervét (az új „14 pontban", amelyről később fogunk beszélni). 45 Report of general T. Bliss. Military representative of the USA in the Supreme War-Council. 1920. február 19. « P. C. March, The nation at war. 114—155. 1. 47 Lansing papers ... II. kötet. 354. 1. 48 U. о. 355. 1. 49 U. о. 31,2. 1. 69 Az Egyesült Államok kormányának említett aggodalmai a távolbelet' és szibériai intervencióra vonatkozó tárgyalások első fordulója alatt (a Lansing—Iszij-egyezménytől a Polck—Iszij-megbeszéiésekig 1918 július—augusztus havában) visszatükröződtek a japán seregek száma korlátozásának kérdésében is. Novemberben és decemberben „tárgyalták hat szövetséges brigád (négy amerikai, egy kanadai, egy japán) Vladivosztokban történő azonnali kihajózását, hogy azokat az ország belsejébe küldjék az Uraiig terjedő vasútvonal elfoglalása céljából. A terv... nem okozott - nehézségeket, nem járt kockázattal, mivel ebben az időben a vörösöknek nem volt említésre méltó hadiszervezete. A szövetséges és társult hatalmak elvben megegyeztek ezen rendszabály foganatosításában mind politikai, mind hadi meggondolások által vezetve. Mikor a tervet átnyújtották a japán kormánynak, ez különféle ürügyek alatt nem adta hozzájárulását és így a terv megvalósítása egy egész évvel kitolódott." (The Rush for Siberia, causes of the present crisis in the Pacific. The Fortnightly Review. 1921'. nov. sz, 783. 1.)
