Századok – 1949

Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189

az egyesült államos szibériai és távolkeleti intervenciója 191 vencióban játszott főszerepe az Entente országok intervenienseinek, az Oroszországban és ezen kívül tartózkodó összes szovjetellenes elemeknek finanszírozásában és ellátásában és abban rejlett, hogy olyan „demokratikus" plattformot indítványozott a háború utáni béke megszervezésére, ami intervenciós programmul szolgált az élenjáró szovjet demokrácia ellen. „Az intervenció egyáltalán nem merül ki a hadseregek vezetésében, — magyarázta már régen I. V. Sztálin, — és a hadseregek vezetése egyáltalán nem jelenti az intervenció alapvető sajátságát. A forradalmi mozgalomnak a kapitalista országokban lévő jelenlegi állapotára való tekintettel... az intervenció hajlékonyabb és jobban álcázott formákat ölt Az imperializmus jelenlegi helyzetében előnyben részesíti a függő országokban szervezett polgárháborút, a forradalom ellen ellenforradalmi erők finanszírozása útján történő intervenciót..."8 Az Egyesült Államoknak az oroszországi és különösen a távolkeleti intervencióban játszott állítólagos csekély szerepére vonatkozó hamis szempont megalkotásában bizonyos szerepet játszottak az Egyesült Államok szibériai megszálló serege parancsnokának, Graves tábornoknak emlékiratai.® Graves az amerikai és japán partnerek — a szibériai és távolkeleti hegemóniáért folyó küzdelem vetélytársai — harcát úgy ábrázolta, mintha az Egyesült Államok csak azért avatkozott volna be a Távolkeleten, hogy megakadályozza Szibériának a japánok által való elfoglalását Hogy az Egyesült Államoknak nem sikerült Szibériát és a Távolkeletet elfoglalniok, annak oka egyáltalán nem az volt, hogy az Egyesült Államok kormányának nem voltak agresszív tervei. Amerika terjeszkedési tervei régi keletűek. Alaszka megszerzése már a monopolkapitalisztikus idők előtt az Egyesült Államok csendes-óceáni és Kelet-Ázsia felé irányuló terjeszkedési programmja megvalósításának kezdetét jelentette. Ennek a terjeszkedésnek egyik főiránya a Bering-szoroson („alaszkai" út)7

keresztül Szibériába és a Távol-Keletre vezetett. Az „északnyugati variáns" másik terjeszkedési 5 I. V. Sztálin: „Az ellenzékről" 1921—1927. évek beszédei. 425. 1. • V. Graves, America's Siberian adventure 1918—1920. New-York, 1931. (E könyv orosz fordítása I. I. Mine bevezetésével 1932-ben jelent meg Moszkvában,) Elegendő meg említeni, hogy éppen Graves volt egyik társszerzője annak az intervenciós programmnak, amely arra irányult, hogy amerikai csapatokat küldjenek Vladivosztokból egészen a Volgáig, a Vörös Hadsereg elleni küzdelemben való közvetlen részvétel céljából. Erről azonban később. 7 Amikor Alaszkát megvásárolták, az Egyesült Államok külügyminisztere, Suard, abból a tételből indult ki, hogy Alaszka birtoka egy lépés a Csendes-óceánon való uralom megszerzéséhez; a Csendes-óceán, — mondotta Suard — „az eljövendő világ eseményeinek főszínhelye lesz" („America in the Pacific." A century of expansion by F. H. Dulles. Boston and New-York, 1932., 81. 1.). Suard híve, a kongresszus külügyi bizottságának elnöke, Banks, az Alaszkával kapcsolatos kongresszusi vitában kijelentette: „Ez az óceán (Csendes. — A. G.) a civilizáció győzelmének arénája lesz. Ebben az irányban fognak a jövő nagy csatái lejátszódni. Ha ez a vétel (Alaszkáé. — A. G.) szerencsésen létrejön, akkor nem lesz többé semmiféle európai civilizáció, vagy európai sors, melytől függenénk. Ez magasabb civilizáció és szerencsésebb sors lesz. Ez amerikai civilizáció, amerikai sors lesz 600 millió ember részére.' Az Egyesült Államok széleskörű keletázsiai terjeszkedése (a hatszázmillió embert, mint az Banks beszédéből kiderül, Kelet-Ázsiára értették) hátterében Banks Alaszka szerepét az Egyesült Államok számára, mint a „Csendes-óceán kulcsát", az Aleulákat pedig mint közlekedési útvonalat és Amerika és Ázsia közti hidat ábrázolta. (Congressional Globe, 40th Congress, 2-d Session. Part 5. Appendix. 377—403. 1., idézve F. R. Dulles, America in the Pacific c. művében, 93. 1.) Áz Egyesült Államok agresszív, orosz- és szovjetellenes politikájának egynémely szószólója Alaszka megszerzésének annexiós jelleget adott. A reakciós újságíró és történész, Nicolas Roosevelt igy írt: „Az Egyesült Államok nem elégedvén meg a csendesóceáni partvonallal, mint territoriális határral,., annektálta Alaszkát, Hawait és tengeri bázist rendezett be a Guam, Fiilöp és Szamc.a szigeteken." (N. Roosevelt. The restless Pacific. New-York—London. 1928. 7. 1.)