Századok – 1949

Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189

192 a. oirspeld iránya Korea és Mandzsúria volt, hová az amerikai tőke a 19. sz. 70-es éveitől kezdve kezdett behatolni. Szibériában az Egyesült Államok nemcsak a mesés gazdagság országát, hanem az Amerikából Európába vezető szárazföldeit is látta. Ez az oka a Szibérián átvezető útvonalra vonatkozó többször ismételt ajánlatnak,8

melyek visszatükröződése és „elméleti megalapozása" Williams Gilpin amerikai geopolitikus, Friedrich List folytatójának tervében található, ki egy „kozmopolita vasútvonal"-at szándékozott kiépíteni, melynek fővonala a szibériai vasút lett volna egy déli irányú leágazással a Csendes-óceán partjai mellett.9 Az orosz-japán háború után, amelyben az Egyesült Államok álláspontja határozottan oroszellenes és japánbarát volt, — mint egy amerikai történész írja, — az amerikai vállalkozóknak „megvolt az alapjuk arra, hogy Oroszországnak Dél-Mandzsúriából való kiszorítását egy új korszak beköszöntőjének tekintsék, amelyben az amerikai tőke előtt üzleti lehetőségek nyílnak meg, különösen a vasutak fejlesztése terén".1

0 E. G. Harriman, az amerikai vasútkirály már 1905 októberében előzetes egyezményt kötött Kacura japán miniszterelnökkel és Ito márkival egy amerikai-japán szindikátus alapítására a mandzsúriai japán vasutak igazgatása céljából. Harriman ezzel az általa tervezett világkörüli szállítási rendszer transzázsiai láncszemét igyekezett biztosítani. (Harriman terve nemi valósult meg. A japán kormány saját társaságot alapított.) Taft elnöksége alatt Knox külügyminiszternek a mandzsúriai vasutak „semlegesítésére" irányuló terve (1910), vagyis lényegében annak egy az Egyesült Államok vezetése alatt álló bankcsoport számára való megszerzése, jelentős mértékben abból ' az értékelésből indult ki, hogy a kínai vasút a transszibáriái rendszer egyik láncszeme.1

1 Az Egyesült Államok oroszországi terjeszkedése konkrét formákat az első világháború alatt öltött, amikor a cári Oroszország nem bírta ki a német imperializmus nyomását. A szövetségesek 1916. évi gazdasági konferenciáján már Oroszország forrásainak kihasználása állott a háború utáni gazdasági Programm megvitatása előterében. Lényegében a gazdasági konferencián és utána azért folyt a küzdelem, hogy melyik nagyhatalom fogja megszerezni a Németország által elvesztett pozíciókat Oroszországban." Az Egyesült Államok, amely akkor még nem vett részt a háborúban, de lassanként az orosz hadsereg ellátó bázisává és azl Enltente bankárává vált, úgy vélte, hogy ő van hivaitva elfoglalni az uralmi pozíciókat Oroszországban. Az Egyesült Államok pétervári nagykövete, Francis, 1916. május 2-i, külügyminiszteréhez intézett levelében féltékenyen azt jelentette, hogy a szövetségesek Anglia által sugalmazott gazdasági konferenciájának; az a feladata, hogy Anglia elfoglalja Oroszországban a vezető pozíciókat és kiszorítsa az Egyesült Államok növekvő befolyását.13 8 „Az Amúr vidékén való megjelenésünk második, évétől kezdve feltűntek ott az amerikaiak is, akik a Csendes-óceánt a jövő Földközi-tengerének, a belé folyó folyókat pedig kereskedelmük törvényes útjának tekintik. Elkészítettek egy tervet az Amurnak a Bajkál-vidékkel való vasúti összekötésére, hogy ilymódon az egész gazdag Kelet-Szibériát gazdaságilag a Csendes-óceánhoz kapcsolják.'" (M. Vénukoff, Mes souvenirs. I. könyv. 1832—1867. 225. 1. Amsterdam, 1895.) » W. Gilpin, The Cosmopolitan Railway. 1890. 10 Nye G. Steiç/er, A history of the Far East. Boston—New-York—London—San-Francisco] 1856. 738. 1. 11 U. o. 12 Fr. Kahl, Pariser Wirtschaftskonferenz. 14—17 Junii 1916. Kriegswirtschaftliche Untersuchungen. Heft. 13. 13 Papers relating to the foreign relations of the U. S. Lansing Papers 1914—1920. Washington 1940. II. kötet, 369. 1.