Századok – 1949
Girsfeld; A.: Az Egyesült Államok szerepe a szibériai és távolkeleti szovjetellenes intervenció megszervezésében 189
190 д. gibsfebd nyújtani „Oroszország megsegítésére" irányuló szándékukról és csak úgy csepegtek az orosz nép iránt érzett „szeretetiik"-től. Így Wilsonnak 1918. január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetében (a hírhedt „14 pont") ez állt: „Azon számos hang között^ melyek a demokratikus világ értékei alapelveinek és céljainak megvalósítására hívnak fel bennünket... van egy, amely különösen mély benyomást kelt és magára vonja a figyelmet. Ez az orosz nép hangja... Az oroszok arra szólítanak bennünket fel, hogy nyilatkozzunk szándékaink felől... a mi őszinte kívánságunk és reményünk, hogy megtaláljuk a segítség útját Oroszország népéhez a szabadságra és az igazságos világ megteremtésére irányuló erős reménye megvalósításánál."2 Ugyanakkor pedig ezen hazug szavak mögött ott rejtőzött a világreakció Szovjetoroszország elleni politikai harciprogrammja. Az Oroszországról szóló külön pont (b) rejtett felhívást tartalmazott az intervencióra. S mindez „demokratikus" szólamokban, az „Oroszország iránt érzett szeretet" patetikus hangján történik. Sőt, az Egyesült Államoknak még az amerikai oroszországi „hivatalos" intervenció kezdete tárgyában kiadott nyilatkozatában is újra szerepeltek „az orosz nép megsegítése", „az oroszországi ügyekbe való benemavatkozás" frázisai. Az Egyesült Államok imperialistái az oroszországi beavatkozást bejelentő deklarációjukat méltatlankodással... az intervenció miatt való méltatlankodó tirádákkal kezdték: „Az Egyesült Államok kormányának véleménye szerint ... a katonai beavatkozás Oroszországban inkább zavarokat okoz, mint hasznot és inkább árt Oroszországnak, mint segít." Nem könnyű az egész újkor történeti okmányai között találni egyet, amely a hitszegés és a messianisztikus bigottság ilymérvű egyesítését mutatná be! Az amerikai munkásokhoz intézett, az amerikai reakció irányában korbácsoló elégedetlenséggel és megvetéssel teli levelében Lenin így írt: „Az amerikai milliárdosok, ezek a modern rabszolgatartók éppen most ütöttek fel egy nagyon tragikus oldalt a véres imperializmus véres történelemkönyvében ... Amerika ... egyike lett azoknak az országoknak, ahol mély szakadék választja el egyrészről a maroknyi elszemtelenedett, piszokban és fényűzésben fetrengő milliárdost, másrészről pedig azi örökké a nyomor határán élő dolgozó milliókat. Az amerikai nép, amely a feudális rabság elleni forradalmi harc mintaképét adta a világnak, a milliárdosok klikkjének újabb, kapitalista bérrabszolgaságába került és a felbérelt hóhér szerepét játszotta, amely, hogy a gazdag csőcselék kedvében járjon, 1898-ban megfojtotta a Fülöp-szigeteket „felszabadítás" ürügye alatt és 1918-ban az orosz szocialista köztársaságot fojtogatja a németektől való „megvédés" ürügye alatt... Az amerikai milliárdosok mind közül a leggazdagabbak, a legbiztosabb földrajzi helyzetben vannak és többet kerestek mindenkinél. Adófizetőjükké tettek mindenkit, még a leggazdagabb országokat is. Sok százmillió dollárt raboltak. És minden egyes dolláron látszik a szenny... Minden egyes dolláron vérnyomok... A képmutatók! Óh, gazemberek, akik rágalmazzák a munkás kormányt, miközben remegnek a félelemtől amiatt a szimpátia miatt, amit irányunkban az „ő" országuk munkásai éreznek!"4 Bizonyos befolyással volt az Egyesült Államoknak az oroszországi intervencióban játszott szerepe megítélésére m a körülmény, hogy abban a háborúban, amelyet az Egyesült Államok kormánya 1917. novemberétől kezdve Szovjetoroszország ellen vívott, az amerikai fegyveres erők felhaszinálása aránylag jelentéktelen volt Az Egyesült Államoknak aiz inter-2 Papers relating to the foreign relations of the United States, 1918. Supplement I. The world war. I, k., 13—14. 1. Washington, 1933. 3 Official Bulletin, 1919. augusztus 5., idézve Papers relating to the foreign relations of the U. S. 1918. Russia. V. 2. k., 328. 1. 4 Lenin, Összes művei (oroszul). XXJIL, 176—181. 1.
