Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
az Államforma és a debreceni trónfosztás 185 nak leplévé válnak, csak arra szolgálnak, hogy leplezzék a burzsoázia .elfordulását' a forradalomtól. És akkor a valóban forradalmi osztálynak ki kell adnia a diktatúra jelszavát".'0 Így leplezte a parlamentarizmus álarca alá bújva a forradalom elárulását a burzsoázia szerepét betöltő magyar birtokosnemesség, в így vált törekvéseik támogatójává a parlamentárizmus védelmében hozzájuk csatlakozó Szemere-kormány s elsősorban maga Szemere Bertalan. Viszont a radikálisok a forradalom megmentéséhez nélkülözhetetlen! diktatúra útját egyengették, amikor Kossuth befolyását óhajtották a parlament rovására. A békepárti jobboldal és a miniszterek követeléseinek elfogadásával igen fontos kezdeményezési lehetőségek csúsztak ki Kossuth és a baloldal kezéből. Kossuth lemondása a« házfeloszlatás jogáról, egyben lemondás volt annak lehetőségéről, hogy adott pillanatban a baloldal szövetségében közös erővel teremtsék meg az ingadozásoktól mentes radikális, balodali kormányzatot. Mód Aladár meggyőzően mutat reá7 1 Kossuth megtorpanásának okaira és következményeire. Kossuth magatartásának legfőbb okát abban találja meg, hogy ..nem látott elégséges erőt a baloldalban, mely elvesztette azt a kétségkívül keskeny, de eleven és hatékony tömegbázist, ami Pesten az országgyűléssel szemben egyre komolyabb súlyt, tényleges erőt biztosított számára". Mérlegeli Mód Aladár a házfeloszlatás megtagadásának következményeit is. Rámutat arra, hogy bár Kossuth a házfeloszlatás megtagadásával nem kívánt szembefordulni a baloldallal, e lépésével mégis a politikai vezetés jobbratolódását idézte elő: „olyan politikának engedett teret a vezetésben, mellyel szemben semilyem erőfeszítéssel sem lehetett képes arra, hogy a válságot még egyszer feltartóztassa, a szabadságharc ügyét győzelemre segítse". Mód Aladár megállapításai kétségkívül helyesen értékelik ki Kossuth magatartásának történelmi jelentőségét Magam részéről néhány adattal inkább csak aláhúzni szeretném, hogy itt Kossuth esetében valóban „megtorpanásról" kell beszélnünk, mert nem fordult mereven szembe a, baloldaltól felvetett házfeloszlatás gondolatával. Nemcsak a kormányzati jogkör szabatos körvonalazásakor gondolt a házfeloszlatás jogának biztosítására, hanem a házfeloszlatás szükségszerűségével a trónfosztást megelőző időben egészen határozott formában is foglalkozott Mint ismeretes, a házfeloszlatás szükségszerűségét közvetlenül a trónfosztást megelőző időben Kossuth előtt a két Madarász-testvér körül csoportosult radikális képviselők vetették fel. Március 24-én este felkereste őt Madarász László és József, Kállay Ödön, Hanzl Márton, Luzsénszky Pál és Simonyi János, s sötét színekkel ecsetelték a „mostmár karmait el-eláruló békepártnak törekvéseit". Három javaslatot tettek a békepárt részéről fenyegető veszélyek elhárítása érdekében. Először is Görgey haditörvényszék elé állítását sürgették. Második kívánságuk a képviselőháznak a. harcok tartamára történő elnapolása volt, mellyel szintén ai békepárt működését akarták gátolni. Meg akarták szüntetni annak lehetőségét hogy a békepárt a Habsburgokkal való kiegyezés érdekében a parlamentben tevékenykedhessék. Tervük szerint a képviselők továbbra is a kormány székhelyén maradtak volna ugyan, a kormány segítségére a haza megmentésében, de nem pártoskodhattak volna, nem kardoskodhattak volna olyan béke mellett, „melytől a nemzeti közérzület visszariad". Harmadik kívánságuk a kormány átalakítása volt A végrehajtó hatalmat Kossuth Lajosra kívánták ruházni: azt kívánták, ő alakítson felelős kormányt. A kormány átalakításával is a békepárt befolyását akarták megsemmisíteni. Kossuth, Madarászékban mély megrendülést keltve, nem fogadta el az elébe terjesztett javaslatokat72 70 Lenin: Válogatott müvek I., 672. 1. 71 Mód Aladár: i. m. 140. s köv. 1, 72 Madarász József: i. m. 221—225. 1.
