Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
az államforma és a debreceni trónfosztás 183 mint bitorlót". Arra kérte azonban a házat: a rendkívüli körülményekre tekintettel ne foglalja ezt határozatba. Kijelentette: inkább lemond állásáról, mint elismerje az országgyűlés feloszlatására vonatkozó kormányzói jogok törvényes szabályozását. Végül azonban mégis elfogadta a korábban visszautasított feltételeket és osupán egyetlen kikötést tett. Ragaszkodott hozzá, hogy bármikor megjelenhessen az országgyűlési tanácskozásokon, ha valamilyen rendkívüli körülmény miatt azt szükségesnek látná.5 " Talán még hevesebb vitákra adott alkalmat a kormányzó és a kormány jogviszonyának tárgyalásai. A radikális párt igyekezett biztosítani Kossuth befolyását a kormányzásra is, ezért ellene volt a kormányzói jogkör szabatos meghatározásának. Kossuth is nyiltan kijelentette, hogy hivatalából nem akar sine curát alkotni, s így egyenes intézkedő befolyást kíván a kormányzásra is.00 Kossuth álláspontját az országgyűlési tárgyalásokon főként Szacsvai, Halász Boldizsár, Dobolyi és Irányi támogatták.®1 A békepárt Kossuth befolyásának megsemmisítése érdekében a minisztérium, hatáskörének lehető legnagyobbra növelése mellett volt. Állásfoglalásukat nagymértékben befolyásolta az is, hogy Szemerét Görgey barátjának s a függetlenségi nyilatkozat ellenségének, így tehát Kossuthtal szemben többé-kevésbbé a maguk emberének tartották. Szemere a békepárt bizalmát azzal is kiérdemelte, hogy többször megjelent körükben, s a radikálisokról lenézéssel beszélt.62 Az új minisztérium iránt tehát kezdetben a békepárt igen: nagy reményekkel volt.6 3 Közülük a parlamenti viták során főként Kovács Lajos, Kazinczy Gábor és Kemény Zsigmond vett részt a küzdelemben. E kérdésben a kialakulóban levő új minisztérium sem. Kossuth, hanem az ellenzék oldalán állott A miniszterek elsősorban, befolyásukat és tekintélyüket védelmezték, s nem akartak a kormányzó egyszerű végrehajtó szervévé válni. Különösen Szemere dolgozott a kormányzó jogainak mennél szűkebb, vagy legalábbis mentől határozottabb korlátok közé szorításán.04 Ö már belügyminiszterré történt meghívásakor óvást emelt a kormányzói jogkör széleskörű kiterjesztése ellen.05 Debrecenbe érve pedig több magánjellegű tanácskozást folytatott a többséget alkotó kormánypárt tagjaival, de a békepárti ellenzékkel is, amelyben több személyes jóbarátjai volt.0 6 A kormány és ai békepárt álláspontja mellett harcolt még Somogyi Antal és Gorove is- Kazinczy szerint az országgyűlési vita első napján a többség a kormány mellett nyilatkozott s csupán Kossuth ellenállása akadályozta meg a döntést6' Kemény szintén Kossuth hajthatatíanságával okolja meg a ,,flamingók győzelmét", de ő1 a kormány mellett mutatkozó többségről nem szól. A vita tehát azzal a határozattal zárult, hogy az országgyűlés nem határozta meg a kormányzó és a kormány jogviszonyát. A minisztérium nem nyugodott meg a döntésben. Szemere bejelentette lemondását, s Horváth Mihály kivételével az összes miniszter készülődött a magánéletbe visszavonulásra). E drámai jelenet, a békepárti jobboldal és a minisztérium összefogása megegyezésre késztette Kossuthot Május 2-án bemutatkozott az új kormány s a miniszteri kinevezésekkel egyidőben a kinevező kézirat tisztázta a heves 59 Batthyány: i. m. 60—61. 1., Kazinczy Gábor: Szerepem a forradalomban, Hazánk, 1884., 102—103. 1. 00 Horváth Mihály: i. m. 549. 1. 61 Beksics: i, m, 127—128. 1. 62 U. o. 63 Kazinczy: i. m. 103. 1. 64 Horváth Mihály: i. h. 65 Szemere Bertalan: i. m. V. k., 11—12. 1. 66 Horváth Mihály: i. h. 67 Kazinczy, i. m. 102—103. 1.
