Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
182 VAEGA ZOLTÁN tőit, most viszont, a szabadság korszakában ők ajánlják ezt az elvet. Felelős kormányi felelős államfőt hirdetnek, de megtagadják az alkotmányt és a, törvényt, s így kérdésessé válik, hogy az állam felelős tisztviselői miért felelősek.63 A parlamentnek szüksége van a rend és a közbiztonság érdekében a miniszterválságoktól mentes államfőre, de az államfő sem nélkülözheti a független parlamentet. „Tegyétek a törvényhozás függetlenségét semmivé, elvetettétek az épület corinthiai oszlopát, melyen az egész boltozat nyugszik."'4 A békepárt három pontban látja a szabadság, vagyis saját törekvései zavartalan érvényesítésének biztosítékát. Kívánatosnak tartja az országgyűlés feloszthatathanságát, állandó együttműködését. El akarja különíteni a kormányzó elnök működését a parlamentétől és a minisztériumétól. Kormányzói rendeletek kibocsátásánál nélkülözhetetlennek tartja a miniszteri ellenjegyzést.6 5 A békepárt el akarja különíteni Kossuth működését az országgyűlésétől és a kormányétól. Felelős kormányzó elnökből —, félig miniszterelnökből, félig államfőből —, államfővé kívánja emelni, de nem azért, hogy rangban vagy éppen hatalomban növelje, hanem, hogy elszigetelje és működését szűkebb körre szorítsa, elhatározását mások beleegyezésiével megkösse. Ezért nem tekinti Kossuth kormányzóvá választását egyszersmind az államfői jogok átruházásának is. Sőt az április 14-i határozat határkő jellegét alkotmányjogi vonatkozásban éppen abban látja, hogy a nemzet az államfői jogokat kivette a hűtlen kezekből, s ezzel visszaszáilottak azok magára a nemzetre.66 Ismét megjelenik a konzervatív törekvések igazolására korábban is gyakran alkalmazott harmónia eszme a békepárti politikusok okfejtésében. Szerintük a „társadalmi organizmust", társadalmi életünk harmóniáját is két erőnek, a szabadságnak és a hatalomnak a viszonyok szerint változó egyensúlya teremti meg. Ha. a hatalom nyomja el a szabadságot: zsarnokság keletkezik; ha a szabadság teszi semmivé a hatalmat: féktelenség uralkodik.57 Ezekkel az érvekkel szemben alkotmányjogi vonalom a radikálisok arra hivatkoztak, hogy e fontos alkotmányos kérdések törvényes rendezésére az országgyűlésnek nincs joga, mert az nem alkotmányozó gyűlés, nem „constituante". De a lényeget is kimondották: „Egyedül Kossuth Lajos az, ki által és kiben a nemzet kormányoz. És kormányoz nem azáltal, hogy elébe speciális paragrafusait szabja a törvénykönyvnek—"58 Maguk az országgyűlési titkos tárgyalások vitái az országgyűlés és a kormányzó jogviszonyát illetőleg főként az országgyűlés feloszlaiási joga körül zajlottak. Két álláspont küzdött egymással. A radikális párt Kossuth oldalán az országgyűlés feloszlatásának jogát kormányzói jognak tekintette E jognak a kormányzóra történő áthárításával akarta biztosítani az országgyűlés irányának a függetlenségi politikától elfordulása esetén a függetlenségi törekvések ellenzékének háttérbe szorítását. A békepárt pedig s a kormányhatalom megszorításának hívei az országgyűlés teljes szuverénításának álláspontját képviselték. E két kiegyenlíthetetlenül ellentétes álláspont között meginduló, végtelennek ígérkező viták elsimítására Szemere Bertalan vállalkozott. Azt ajánlotta, hogy a kormányzó elnapolhassa, sőt fel is függeszthesse az országgyűlés tanácskozásait, de a Ház feloszlatására ne legyen joga, e jogot az országgyűlés tartsa fenn magának. E javaslatot a képviselők többsége helyeselte ugyan, Kossuth azonban nem fogadta el, bár maga is elismerte, hogy a Ház feloszlatására nincsen joga, „s ha valaha merénylené, ölesse meg a Ház, 53 U. o. 1849. május 1. X.: Téveszmék. 84 U. o, 1849. április 27. N.: Organisatio IV. Felelős kormányzóelnök. 65 U. o. 1849. május 1. X.: Téveszmék. U. o. 1849. április 18. X.: Tájékozás. Pesti Lapok, 1849, április 26. N.: Organisatio II., u. o. 1849. április 27. N.: Organisatio IV., Felelős kormányzóelnök. 67 Esti Lapok, 1849. április 21. N.: Még egy Kazíinczyád a Mártius számára. 66 Beksics: i. m. 126—127. 1„ Március Tizentötödike. 1849. április 24.
