Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ÁLLAMFORMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 181 meghatározása. A kormányzó és az országgyűlés e másrészt a kormányzó és a minisztérium jogainak elkülönítése egyaránt kényes, ellentétes nézetek összeütközését kiváltó viták előidézője volt. Április második felében több zárt, titkos országgyűlési tárgyalás foglalkozott mindkét viszonylatban a kormányzói jogikör elhatárolásával. Közben a vita, az országgyűlési tárgyalások zárt üléstermeiből heves hírlapi csatározások formájában a nyilvánosság elé is kikerült. Az országgyűlési és hírlapi viták során mindkét fél a kérdésnek csupán elvi, közjogi oldalát hangsúlyozta, de az elvi-közjogi megalapozás mögött ismét csak az a kérdés állott, kívániatos-e Kossuth Lajos hatalmának megnövelése. A radikálisok erre a kérdésre a kormányzói jogkör meghatározásával kapcsolatban is igennel feleltek, a békepárt viszont tagadó álláspontra helyezkedett. Kemény jellemzése szerint a békepárt félt Kossuthtól, a radikálisok viszont csak benne bíztak.4 9 Ez a megállapítás némi kiegészítésre szorul : Kossuth a békepártra azért jelentett veszedelmet, mert a békepárt a trónfosztás után sem mondott le kiegyezési terveiről, s tagjai jól tudták: céljuk megvalósítása Kossuth heves ellenzésébe ütközne, s terveik megvalósításának Kossuth akarata mellett, Kossuth népszerűségét is gátjának tartották. Viszont a radikálisok azért bíztak egyedül Kossuthban, mert csupán tőle várták, az ő tekintélyétől remélték a békepárt, titkos aknamunkájának, megsemmisítését. Minden közjogi, vagy államelméleti szempont mögött a két párt helyzetének megszilárdítására irányuló törekvés állott. A radikális párt az országgyűléssel és a kormánnyal szemben Kossuth eddig élvezett befolyásának megőrzését tartotta kívánatosnak. Kossuth eddig gyakran volt jelen a képviselőház ülésein, s tevékenyen vett részt a: vitákban. Tekintélye, lenyűgöző szónoki képessége ellenállhatatlan befolyást biztosítottak számára e tanácskozásokban. Sem Kossuth, sem a radikális párt nem akart lemondani a közvélemény kialakításának erről a nagyszerű lehetőségéről és a kormányzóvá választása után is kívánatosnak tartotta részvételét az országgyűlési tárgyalásokon. Hasonlóképpen ragaszkodott az államfő házfelosztási jogának a kormányzóra átörökítéséhez is.50 Szerette volna egyidejűleg Kossuthiniak biztosítani a minisztériummal szemben is a Honvédelmi Bizottmányban élvezett irányító szerepét Ezért aizt! kívánta, hogy a kormányzó és a minisztérium ügyköre elkülönítésének szabatos meghatározását halászszák el mindaddig, míg „harci ügyeinkben ia fő crisis percei tartanak", „legyen Kossuth egy új kormányzó választásáig minden felelősség nélküli férfiú, tárca nélkül, válasszon felelős minisztereket, kiknek tanácsaival azután éljen és kormányozzon". A radikális párt tehát midőn Kossuthot ki akarta emelni ai miniszteri felelősség terhe alól, nem gondolt arra, hogy egyszersmind befolyását is csökkentse a közigazgatásra. Jelszavuk ez volt: „a főhatalmat megszorítás nélkül a leghívebb kezekbe".51 A békepárt a radikálisoknak Kossuth hatalmai megnövelésére irányuló törekvéseit ai lehető leghevesebben támadta. Szerinte a radikálisok „az új hatalom Machiatvelljei", akik a hatalom korlátlanságát hirdetve szolgáivá tették magukat a hatalomnak s ellenségeivé a szabadságnak.52 A békepárt nem akarja felismerni a Habsburg-abszolutizmus és a szabadságharc vezetésének központosítása közötti különbséget. Az Esti Lapok I. ,Ferenc és V. Ferdinánd korára hivatkozik. Akkor — szerinte —, a radikálisok legalább is hazaárulónak kiáltották volna ki a királyi hatalom korlátlanságának hirde-49 Beksics: Kemény Zsigmond, a forradalom ês a kiegyezés (Budapest, 1883.), 127—128. 1. 60 Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai (Tóth Lőrinc), Budapesti Szemle, 1893P LXXV. kötet, 60—61. Ï. Beksics: i. m. 127—128. 1. 61 Március Tizenötödike, 1849. április 17., 24„ 30. 52 Esti Lapok, 1849. április 21. N.: Még egy Kazinczyád a Március Tizenötödike számára.
