Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
174 VAEGA ZOLTÁN fenntartása között ingadozó magatartása. Az előbbi a fegyveres önvédelem megszervezésében s a szabadságharcban való tettleges részvételben, utóbbi az ismételten felbukkanó kiegyezési törekvésekben öltött határozott formát.-'8 így a magyar forradalom Bévai József megállapítása?0 szerint Marx szavaival élve azért válhatott a 48-as esztendő „hősies utójátékává", mert a forradalmat újból és újból előre vitték a pesti néppel szövetkezett radikálisok. Szerepük nemcsak a; márciusi napokban volt döntő. Befolyásuk elhatározóan érvényesült a szeptember végi s október eleji napokban is, amikor a radikálisok vezette pesti nép erélyes fellépése és az abszolutizmusnak a polgári nemzetállam irányába történt átalakulás ellen intézett támadása a birtokos nemességet is a gyarmati elnyomást képviselő uralkodó ellen állítja. Windischgrätz előnyomulása azonban újból a kiegyezés híveit állítja előtérbe. 1848 szilveszterén a magyar országgyűlés elfogadja Batthyány Lajos indítványát, aki korábbi megegyezést kereső politikája szellemében az ellenséges fővezérhez békeküldöttség kiküldésére tett javaslatot. Windischgrätz határozott elutasító válaszára a magyar országgyűlés a birtokos nemesség ellentétes érdekeinek megfelelő ingadozó választ adott. A többség nem követte azokat, akik a megbékélés érdekében továbbra is fenntartandó«]ak vélték a békeküldöttség megbízatását, de a radikálisok álláspontját sem fogadta el, akik Windischgrätz eljárásából minden megbékélési törekvés sikertelenségét olvasták ki, s Irányi Dániellel azt a határozott álláspontot képviselték: „én nem fogok egyezkedni királyi házzal soha, legkevésbbé a Habsburg Lotharingiai házzal", hanem nyitva hagyta a megegyezés kérdését s a békeküldöttség további működésére vonatkozólag egyáltalában -<nem hozott semmiféle határozatot. Hasonló jelenség ismétlődött meg csaknem egy hónap multán, ajz országgyűlés február 10—13-i ülésein, amikor Jókai békepárti cikkei kerültek a radikális baloldal támadásának középpontjába Az országgyűlés többségének álláspontját híven fejezik ki Kossuth szavai: ..Nekünk, kik a haza védelmi terén állunk, csak kettő lehet feladatunk, t- i. óvakodni attól, hogy a jelen körülmények vontatókötelére akarjuk vonni a jövőt, melyet nemi ismerünk, hanem védelmezni a hazát akképpen, hogy Magyarország dolgai becsületes kiegyenlítésének semmiféle útja bevágva ne legyen."30 A békepárt megerősödő aknamunkája, a radikálisokat is fokozott tevékenységre sarkalta, s így egyre határozottabb formában került előtérbe az önálló magyar állam megteremtésének és a köztársasági államforma, megvalósításának gondolata. Bár Magyarország társadalmi felépítése mellett a köztársasági eszme a politikai életben' cselekvően résztvevő népesség köréből csak egy csekély kisebbségnek volt határozottan vallott felfogása: a köztársasági eszmének akadtak bátorszavú képviselői. Később a köztársasági eszme harcos híveinek száma megcsökkent, A radikálizmus ellanyhulásának okát Vasvári Pál a következőkben jellemezte: „S ha kérditek, mit tesz most a márciusi ifjúság, elmondom. Az egyik rész burearaba ment s részt vett a hon, kormánylat ügyeiben. A másik rész visszatért előbbeni életfoglalkozásához, s kedvezőbb időkre vár. A harmadik rész a hadi nemzetőrök közié állott, s az új seregbe átvivő a hazaszeretet magas szellemét." Valóban, a köztársasági ifjúság figyelmét a szabadságharc kirobbantása után elsősorban a harc kötötte le, s a legvéresebb harcokban vállalt oroszlánrészt. A soraikból kikerült önkéntesek nem egyszer szuronyt szegezve s forradalmi dalt énekelve mentek az ágyúk elébe, 28 A nemesi vezetés pozitív oldalára: Mód Aladár: J8i8 értékeiébe és a marxizmus alkalmazása történetírásunkban. Társadalmi Szemle, 1950. március—április, 3t7—318. 1. 29 Révai: i. m. (Marxizmus) 85. 1. so Varga Zoltán: A trónfosztás (A szabadságharc fővárosa Debrecen), 387. s köv. I-
