Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ÁLLAMFORMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 175 s az állandó véres harcok közepette számuk jelentékenyen megfogyatkozott. Szabó Ervin megállapítása szerint iá hivatalvállalásnál és a hivatásbeli munkánál még inkább hatott mérséklőleg a radikalizmus hevére a többi pártok ellenséges hangulata.31 A, radikális párt a győzelem kivívása érdekében tartózkodott az erők megosztására vezető kérdés, az államforma problémájának felszínem tartásától. 1849. április 10-én a Március Tizenötödike visszatekintve korábbi politikájára, megállapítja: igaz, hogy Batthyány kormánya idején sokat harcolt a ,,táblabíróvilág" megkövesült, monarchikus politikája ellen, de még irigyeinek is el kell ismerniök, hogy ,-azon órától kezdve, midőn ügyeink annyira élőkre állíttattak, mint az utóbbi negyedévben, midőn minden becsületes hazafi kebelt egyetlen egy gondolat töltött be, midőn minden agy, lélek és kar csak egy foglalkozást ismerhetett, megmenteni a hazát, ez idő alatt — mondjuk — nem sokait alkalmatlamkodánk a respublika melletti izgatásokkal".3 3 A radikálisok másik lapja, a Debreceni Lapok is azzal az érveléssel helyteleníti az Esti Lapok köztársaságellenes kijelentéseit, mert az ilyen nyilatkozatok a köztársaság híveit ellenkező álláspontjuk kifejtésére serkei tik, holott^ azt nem tartják időszerűnek.3 3 Táncsics Mihály még kevéssel a függetlenségi nyilatkozat kimondása előtt is belenyugodott, hogy mindaddig, míg a közvélemény fel nem ismeri a köztársaság előnyeit, maradjon meg a királyság.3 4 A radikálisok közjogi álláspontjának tartózkodóbb megszövegezéséhez hozzájárult a katonai helyzet kedvezőtlen alakulása is. Január közepén, a radikálisok Madarász-csoportja még számolt azzal a lehetőséggel, hogy kénytelen lesz megelégedni — igaz, csak legrosszabb esetben — az 1848-ban kivívott alkotmányos eredményekkel. S bár eszményük Magyarország önválasztotta kormányzóval történő kormányzása volt, hazánk alkotmányának meghatárosásárnak idejére az európai körülmények figyelembevételét is beiktatták számvetésükbe.35 Erőteljesebb köztársasági propagandát a radikálisok csak a márciusi oktrojált alkotmány ellen indított sajtóhadjárat folyamán kezdtek. Hirdették, hogy a császári .alkotmányparancsra a magyarságnak függetlensége kikiáltásával kell válaszolnia, és a függetlenség kimondásával egyidőben a legjobb alkalom kínálkoznék a' köztársasági államforma megvalósítására is. Madarász József már március 30-án megírta: „Mi köztársaságot akarunk!" Ugyanakkor a Március Tizenötödike a békepárti Esti Lapokkal bonyolódott vitába az államforma jelentőségéről. Az Esti Lapok éppen a megerősödött köztársasági törekvések ellensúlyozására az államformai másodrendűségét, eszközi jelentőségét hangoztatta. Nem vitatta az államforma eszközi jelentőségét ia Március Tizenötödike sem, sőt éppen az államforma eszköz-jellegének elfogadásával vette fel a küzdelmet az Esti Lapok köztársaságellenes törekvéseivel szemben. Eszköz az államforma — mondotta a Március Tizenötödike is. A királyság eszköz a zsarnokság kezében a nép leigázására, s a köztársaság eszköz ,,a nép és szabadság kezében erőssé, hatalmassá lenni, felderíteni a setétség éjeit, feledtetni, enyhíteni a nyomort, irtani a bűnök gyomjait, emelni az emberiséget". A történelem mutat ugyan köztársaságokat is — mondják a radikálisok —, melyekben a szabadság nevében véresen uralkodott a zsarnokság, de ezek ritka kivételek voltak, viszont a királyságok közül nem hozható fel példa 31 Szabó Ervin: i. m. 107. s köv. 1., Fekete Sándor: Vasvári Pál válogatott politikai írásai 69—-70. 1., Kemény Zsigmond: A forradalom után (Kemény Zsigmond Összes Müvei XII.) 130. 1.' 32 Március Tizenötödike, 1849. április 10. 33 Debreceni Lapok, 1849. március 1. 34 Táncsics Mihály: i. m. (Forradabom) 5, 1. 33 Madarász József: i. m. ,197. 1.
