Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
172 VAEGA ZOLTÁN újabb kiváltságokat s megtisztelő címeket osztogathat. Köztársaságban minden erő a néptől származik, következőleg érte is működik. Csak ez a kormányforma alkalmazkodik a nép különböző szükségleteihez. Itt minden erő szaba. don érvényesülhet: sem az értelem, sem a törvények, sem az intézmények nem állnak mozdulatlanságban, a hatalom is szüntelen megújul.20 A köztársaságot egyszerűség és észszerűség jellemzi: itt nincs fényes udvart tartó király, hanem mérsékelt fizetéssel megelégedő elnök, akit a legderekabb, legtanultabb emberek közül választanak. Az ilyen embernek nem kell egész sereg szolga, maga dolgozik, kedvét találja a munkában, s csak a nép szavára hallgat. Az ilyen elnököt nem lehet elámítani, mert a nép között forogvámi, ismeri uzt és annak kívánságait.21 Tömören és általános elvvel kifejezve úgy látják, hogy „a királyság többnyire az aljast, a köztársaság mindig a nagyraitörőt jutalmazza."2 2 Radikálisaink a demokratikus köztársaság jelentőségét túlértékelték és félreismerték. Reájuk is vonatkozik Lenin megállapítása, hogy a kispolgári demokraták azt a hamis nézetet vallják, hogy az általános választójog képes a kapitalista államban a dolgozók többségének akaratát kifejezésre juttatni és érvényesítését biztosítani. Burzsoá köztársaság, parlament, altalános választójog a társadalom fejlődése szempontjáb ól valóban óriási haladást jelent a jobbágyrendszerhez képest. Ezek tették lehetővé a proletariátus számára, hogy elérje szervezettsége magasabb fokát. De bármily köntösbe burkolja is magát a köztársaság, mégha a legdemokratikusabb köztársaság is az, ha egyszer burzsoá köztársaság, ha a föld, a gyárak magántulajdonban vannak és a nagytőke bérrabszolgaságban tartja az egész társadalmat... úgy ez az állam nem más, mint olyan gépezet, mely az, embernek ember által való elnyomására szolgál. Amíg kizsákmányolás van, nem lehet szó egyenlőségről a demokratikus köztársaság a kapitalizmus lehető legjobb politikai takarója."2 3 Az elmondottakból meggyőződésem szerint joggal vonhatjuk le azt a megállapítást, hogy a királypárti vagy 'kiöztársasági állásfoglalás egyszersmind kifejezésre juttatja azt a magatartást is, ahogy a magyar birtokos nemesség és a. plebejus réteg a gyarmati kizsákmányoláshoz viszonyult. Bár a gyarmati függés birtokos nemességünk számára is a válságból való kibontakozás súlyos akadályát jelentette, s így érdekelve volt a gyarmati bilincsek lazításában, másrészt érdekelve volt abban, hogy ne szakadjon el Ausztriától, amely számára a legfontosabb piacot jelentette." Az is kétségtelen, hogy a birtokos nemesség a, monarchia intézményében az alulról jövő mozgalmakkal szemben szövetségest látott. Ezzel szemben a, plebejusok a gyarmati függőviszony maradéktalan megsemmisítésére törekedtek. Jól fejezi ki a két réteg ellentétes törekvéseit Madarász József és Deák Ferenc eltérő állásfoglalása. Madarász József már a 30-as évek elején a köztársaság lelkes híve. Állásfoglalását döntően Magyarország gyarmati kizsákmányolásának ténye alakítja ki. Fivérével, Lászlóval együtt elmélyedve tanulmányozzák a magyar törvényeket „az alkotmányos szabadságnak és alkotmányos önállóságnak sok és nagy gyöngyeit" találva bennük. Figyelmüket azoban az sem kerüli el, 20 Munkások Újsága, 1848. október 17, (6. sz.) Respublica 11. Március Tizenötödike, 1848. szeptember 16. (210. sz.) Respublica IV. 21 Március Tizenötödike, 1848. szeptember 16. (210. sz.) 22 U. o. 1848, december 28. (245. sz.) 23 Lenin: Marx, Engels, Marxizmus (Moszkva, 1947., 413—414. 11,). (Az államról.) Lenin: Válogatott müvek П., 164—165. 11. (Állam és forradalom). Marx—Engels: Váh*ga tott тйиек II., 317. 1 (A család, a magántulajdon és az állam eredete). 24 Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság (Budapest, 3. 1949.) 121. 1.
