Századok – 1949

Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168

AZ ÁLLAMFORMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 177 miként igyekezett a „hatalom" aláásni azokat. Látták, hogy a „szándok valóban nem volt egyéb, mint az, vakhitűvé, szegénnyé és szolg'aivá tenni a nemzetet". Bécs gazdag palotasorai között járva is Magyarország kizsákmányolására emlékeznek s elkeseredésük abban a keserű megállapításban tör ki, hogy „aligha virradhat meg Magyarország hajnala addig, míg Bécs Karthágónak sorsára nem jut". E gyarmati kizsákmányolás fordítja Madarász József figyelmét a történelem tanulmányozása közben a régmúlt és újabb korok függetlenségi törekvései felé, e miatt ragadja meg „a görög és római köztársaságok törhetlen, jellemes férfiainak élete, hazájokért való önfeláldozása". Madarász József elsősorban a köztársaság megvalósításától várta nemzete szabadságát és boldogságát, de látván a nemesség körében a köztársasági törekvések népszerűtlenségét, már a 30-as évek közepén az örökös tartományoktól független, önálló magyar fejedelemség megteremtésének lehetőségét kereste. 1837-ben Deák előtt is felvetette ezt a kérdést: „lehetne-e hazánk külön fejedelem alatti állam". Deák a körülményeket arra sem tartotta alkalmasnak, hogy e kérdés mégcsak megvitatásra is kerülhessen, ő a, magyarság feladatának elsősorban a jognak „bármi oldalróli" megtámadása elleni védekezést és az alkotmányos jogok fenntartásáért vívott küzdelmet tartotta. Maga is elismerte, hogy a,z önálló állami életnek szerencsés biztosítéka és egyben a „nemzet boldogságának tagadhatatlan kútforása és a függetlenség koronája" lenne, ha Magyarországnak külön fejedelme voira, de ennek elérését megrázkódtatás nélkül csak a Habsburg-család magvaszakadásától remélte. j 1 1

I i ! J Egészen más véleményem volt Madarász József. Szerinte a. magyarságnak orvosolnia kell a régi hibákat, s nemcsak a, jelenre, hanem at jövőre is kell tekintenie. Először legalább magánkörökben, majd a, nyilvánosság bevonásával kívánta annak a kérdésnek a megvitatását, orvosolhatók-e Magyarország sérelmei függetlenségének biztosítása nélkül. Azt akarta, hogy lia a napóleoni háborúkhoz hasonló kedvező körülmények megismétlődnének, a nemzetet ne találják készületlenül. Madarász József később még határozottabb formában foglalkozott Magyarország függetlenségének kérdésével. 1847 telén fivérével és Percei Móriccal már az önálló független magyar állam köztársasági alkotmányárai s törvényeire vonatkozólag készítettek terveket.25 Az uralkodóhoz és Ausztriához fűződő .kényes és bonyolult viszonyunk, a birodalmi kérdés, a hatalmi tényezők megítélése és a velük való kapcsolat" tehát nem a birtokos nemesek között rendszerint megtalálható taktikai érzék és finom politikai tapintat kérdése volt, s a. kisnemesi vezetők radikálizmusát nem a birodalmi látókör s az európai tájékozottsá çç es 3. »> politikai inponderábiliák" iránti érzék hiánya mrgyarázZa tehát, mint Kosáry Domokos véli,26

hanem e két rétegnek a gyarmati kizsákmányolással szemben osztályhelyzetébő! adódó tartózkodóbb vagy radikálisabb állásfoglalása. Marx a 19. század három főerejét vizsgálva rámutatott' arra, hogy a régi rend, a feudálizmus, a jobbágyrendszer ellen fellépő társadalmi osztályok milyen alkotmányos programmal lépnek fel. A liberális nagyburzsoázia csupán az alkotmányos monarchiáért harcol, a radikális kispolgárság a demokratikus köztársaságért, a proletariátus viszont a szocialista átalakulásért.27 A 48-as magyar forradalomban a burzsoá reformizmus képviselői a birtokos nemesek, a radikális kispolgárságot pedig a plebejus elemek képviselik. A magyar szabadságharc alatt is jelentkezik a birtokos nemességnek a gyarmati kizsákmányolás megszüntetése és a korábbi állami kapcsolatok и Madarász József: Emlékirataim 1831—1881., (Budapest. 1883.) 18—22. 1. 50

Kosáry: i. m. 32—33. 1. 27

Lenin: Válogatott müvek /., 630. 1.