Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
AZ ÁLLAMFORMA ÉS A DEBRECENI TRÓNFOSZTÁS 171 ezért demokratizmusa kitágult, s köztársasági irányzata ezt a kitágult, szocialista csírákat tartalmazó demokráciát hordozta magában"14 Hasonló elmélyült, szocialista szemlélet felé tartó tartalma, van, Táncsics Mihály köztársasági állásfoglalásának is. Táncsics nemcsak a jobbágy-földesúri kapcsolatok megszüntetését, a feudális birtokjog eltörlését kívánja, de már a forradalom előtt szembefordult a, polgári-kapitalista földtulajdonnal is. Erre mutatnak többek között a földtulajdon keletkezésére vonatkozó megállapításai,1 5 Szerinte az első birtokfoglalások csak azon föltétel alatt történ^ hettek jogszerűen és igazságosan, ha a foglaló többet nemi foglalt, mimt 'amenynyire múlhatatlanul szüksége volt, s ha a föld tulajdonához, való jogát munka és müvelés által is bebizonyította Táncsics azonban e megállapítását túlhaladva azt is meggyőződéssel hirdeti, hogy a természet minden javát közös használatra adta az embernek, s míg a közös használat életbe nem lép, addig a közjogra hivatkozás „hazugság ajkainkon", — a „közhasználatot" pedig a köztársaságnak kell megelőznie.16 A köztársaság Táncsics szemében a természetjog elveinek megtestesülését, az emberi egyenlőség formába öntését jelenti, viszont a királyság imitézménye a szabadság és egyenlőség érvényesülését alapjaiban ingatja meg. Mert világos az — mondja —. hogy ha valakinek több joga van, mint másoknak, e jogot másoktól ragadta el: „az egyiknek kizáró szabadalma által a többiek korlátozva vannak." Minél több joga van egynek — a királynak —, annál kevesebb van a többieknek. Akinek pedig több joga van, tannak több az ereje, hatalma s ezáltal több a vagyona is. Mindez elhatalmasodásrai s zsarnokságra vezet. Mindaddig nem boldogulhat tehát a nép, mig valakinek több joga, hatalma és vagyona van, mint másoknak.17 Az 1848-as forradalom előre tekintő plebejus elemei a köztársaság létjogosultságát a természetjogból merített érvekkel igazolják.1 8 A szabadság — tanítják —, minden velünkszületett jognak oly gyakorlata, hogy ezáltal mások természeti1 jogai sérelmet ne szenvedjenek. A királyság fennállásai azonban sérti mások természeti jogát, mert. a király jogot érez minden hatalma megdöntésére irányuló törekvés elnyomására.19 Királyság mellett soha sem lehet egyenlőség, mert ha a fennálló privilégiumokat eltörölnék is, ez nem jelentené azok végleges megszüntetését, a király ugyainis tetszése szerint 14 Révai József: Petőfi. (Budapest. 1949) 37. 1. 13 Táncsics Mihály: Népkönyv. (Lipcse, 1846) 118 1., .4 nép szava Isten szava. (1846/47,) összes művei XI. (Pest, 1872) 118 1. 16 Táncsics Mihály: Józanész. (1848.) 250—251. 11. 17 Táncsics Mihály: Szabadság és törvény, Munkások Újsága 1848. április 30., u. o.: Respublica IV., u. o. október 27,, u. o.Mespublica /., u. o. október 13.: ,,A király ha a legjobb ember is, csak kárhozatot hoz az országra, mert maga az egész királyi kormányzás arra van alapi Iva hogy kiszíj ja a népnek vérét, elbutítsa a népet, kifacsarja az országnak zsírját, hogy a nép erőtlen koldus legyen, csak annyija legyen, mennyiből eltengődhetik, s hogy folyvást dolgozhassák, verejtékezhessék az udvari pazarlások végett, hiszen a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok. Mert tudjátok meg barátaim, nem csak addig van az, hogy hát koronás király legyen, s annak adjunk egy pár millió forintot évi fizetésül, hanem a királysággal fern kell lenni azon számtalanféle nagy méltóságoknak, uraságoknak, püspökségeknek, mik az országnak minden jövedelmit elkaparják előletek... (ezek) egész lételöket csak a királynak köszönik, s ezért kölcsönösen csak a király javára dolgoznak, nem a haza jólétére... míg tehát a királyság megvan: addig a többi nagy uraságoknak, vagyis kiskirályoknak is meg kell maradniok ... tehát addig a nép soha sem boldogulhat." V, ö. Táncsics: Forradalom. (Debrecen, 1849.) 1—2. 11. is Varga Zoltán: A szabadságeszme a magyarság államszemléletében a 19. század első felében, Századok. 1938. 583. s köv, 1. 19 Tomor Ferenc: Köztársasági levelek VII., Március Tizenötödike, 1848. december 2. (224. sz.)
