Századok – 1949
Varga Zoltán: Az államforma és a kormányforma kérdése a debreceni trónfosztás után 168
170 VAEGA ZOLTÁN befolyásolták abban, hogy iá feudalizmus válságát felismerjék, s az abból kivezető utat határozott formában keressék. Jobbágyi származású egyedei pedig a kizsákmányolás és megalázás élményeivel is megterhelten, még elfogulatlanabbul ismerhették fel a válság tüneteit s a feudális kizsákmányolás tényét A radikálisok kisnemesi származású részéről azonbaoj nemcsak azt kell megállapítanunk, hogy osztályhelyzetükből kifolyólag a birtokos nemességnél erősebben tudták függetleníteni magukat « feudális érdekektől. Az is kétségtelen, hegy a néppel való kapcsolatuk sem tudott elmélyülni." A „hűbéri viszonyok" eltörlésének ügyében tagadhatatlanul határozottabb, radikálisabb álláspontot foglaltak el birtokos társaiknál. Nem támogatták azonban az agrárproletariátus földszerző törekvéseit s a feudális előjogok eltörlésében a forradalmi út helyett a törvényes rendszer szükségét hangoz,atták.10 Kisnemesi radikálisaink politikai programmjának előterében a közjogi kérdés, a szabadságjogok kiterjesztése állott. Ez teszi Bölöni Farkas Sándort is az Északamerikai Egyesült Államok köztársasági alkotmányának dicsőítőjévé. Bölöni Farkast Amerikával kapcsolatban elsősorban a szabadságjogok kiterjesztésének kérdése érdekli, a privilégiumok, kiváltságok megszüntetése. Számára az a fontos, „hogy akármely nagynevű, gazdagságú és érdemű ember állana is fel több1 polgártársai közt magának személyes elsőséget kívánni akarni, vagy hatalmaskodásának" akármely jelét is adni, kiz bizonyosain nagy megvettetés és gyalázásnak tenné ki magát." Annál kevesebb érzéke van a kapitalista fejlődésnek a szabadság és egyenlőség elvével szemben megnyilvánuló ellentmondásainak felismeréséhez. Szerinte nem/ kell félni attól, hogy a vagyonosodás aláássa a köztársasági elveket s előbb-utlóbb „az arisztokrácia, fénye vált ott szerepet." Ezt az aggodalmat csak akkor tartaná indokoltnak, ha ez a gazdagság a feudalizmus és az elnyomott jobbágy verejtékének gyümölcse lenne, vagy a monopóliumok és a törvény megkülönböztetésénél fogva, örökségként élvezett jogokból származna. Nem hajlandó elismerni a vagyonnak az egyenlőség teljes kibontakozását megakadályozó szerepét, mert szerinte „Amerikában e gazdagság és Vagyonosodás a Szabadság leányának a Szorgalom és Igyekezetnek igaz keresménye, s csak a személyes szorgalom s igyekezet arisztokráciája fogja megint fenntartani a kereső maradéknak."11 Népi származású radikálisaink gondolkozásában az erőteljesebb szociális Programm is összefügg az államforma kérdésével. Már Martinovit,s felismerte azt a tényt hogy bizonyos politikai rend határozott gazdasági rendszert is jelent,12 és hogy a, monarchia és a nemesség uralma összefügg, s végül, hogy az elnyomott osztályok gazdasági felemelkedése csak a politikai nyomás felszámolása útján következhetik be. „Petőfi, a nagy forradalmár költő sem снак azért volt köztársasági érzelmű, mert, a királyokat gyűlölte, hanem1 mert, gyűlölte a nép minden rendű és rangú ellenségét." A köztársaság, amelyet Petőfi akart, nem cenzusos köznemesi köztársaság volt, hanem olyan államforma, amely végül jogot ad a népnek és megadja, ami nélkül a jog csak puszta szó: a földet, a birtokot,, a gazdasági existenciát1 8 ,,Petőfi nemcsak a feudális világgal állt szemben, hanem a liberális megalkuvással is, 9 Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848—í9-ben, (Budapest, 1949) passim s különösen 33,., 36—37., 138. 11. 10 Mód Aladár: i. m. 63—37. 1. 11 Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában. (Budapest, 1943.) 65., 94., 109—110., 170—174. 11, 12 Vágvölgyi Tibor: A köztársasági eszme a magyar történelemben. Szocializmus, 1946. 10. 1. 13 U. o. és Fejtő Ferenc: 18Í8 márciusa. Szocializmus, 1947. 101,. 1.
