Századok – 1949
Ember Győző: Oláh István kivégzése Orosházán 1849-ben 160
164 EMIiEB GYŐZŐ fojtotta. Prey Ádámot, a mezőberényi parasztok vezetőjót felakasztották, 48 társát hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönbüntetéssel sújtották.16 Az első alispán úgy gondolta, hogy a mezőberényi példa hatni fog a többi község magatartására. November 22-én kelt rendeletében felszólította Gyoma, Vári és Orosháza elöljáróit, hogy hirdessenek népgyűlést, s ezen az elöljáróság szólítsa fel a népet az elfoglalt földesúri birtokok visszaadására, jelentse, hogy kik nem hajlandók erre, kezdjen tárgyalásokat a birtokosok kártalanítása felől. Ha mindez nem történik meg, Mezőberényhez hasonlóan karhatalmat fog kiküldeni.17 Gyoma és Vári lakosai engedelmeskedtek az alispáni felhívásnak. Nem így történt Orosházán.1 8 Az orosházi elöljáróság november 27-ére hívta össze a népgyűlést. Ennek lefolyásáról eleven képet fest Jugovics József szolgabírónak, aki a megyét képviselte a gyűlésen és aki a nép haragja elől a gyűlés után Gyulára menekült, a következő napon kelt jelentése.1 9 A népgyűlésen történtekben érte el az orosházi parasztmozgalom 1848-ban tetőpontját. Oláh Istvánról mindeddig nines szó az iratokban, ő csak később jelent meg Orosházán és kapcsolódott az eseményekbe. A megye Halász Boldizsár kormánybiztostól kért Szegedről 5—600 katonát és egy kisebb ágyút. „Békés megyében — írta az első alispán november 30-án — ott állanak a ferde fogalmak, hogy ha Orosházán rögtön a fogalom alapja ki nem irtatik, azaz a bujtogatok feleletre nem vonatnak, árvíz módjára fog mielőbb az egész megyében, tán az országban elterjedni, — és irtózatos még elgondolni is, mily alakban törhet újra ki." „Most a baj még lecsillapítható, meglehet, egy pár hét alatt vérbe, lángba boríthatja az egész megyét, az egész alföldet-" Igen tanulságos azután az alispáni jelentés további része. Ebben arra hívja fel a kormánybiztos figyelmét, hogy „noha eltévedt községeinknél és így Orosházánál is a bűn kezdete a foglalási merény, a törvény útjának mellőzésével a via facti, — jó lesz mégis az intézkedéseknek politikai színt adni inkább, azt t. i., hogy a megyei köztisztviselőn méltatlankodtak, a megye lealázásával a tökéletes anarchiát, melynél elleneinknek hatalmasabb útonmódon kezére nem dolgozhatnak, kikiáltották, — és mindezekre Kossuth nevét merik használni. Ezeket azért vélném az intézkedések fői alapjául veendőnek, mert a. segédül veendő erő alig lehetvén egyéb magyarnál, szolgálati készségükre inkább lehet számítani ily okoknál fogva, mint urbarialis kérdésekben."20 Az első alispánnak ebből a jelentéséből két dolog tűnik ki- Az egyik az, hogy a megyei hatóság — és ezt az álláspontot a felsőbb szervek is a magukévá tették — igyekezett az orosházi és általában a békési paraszti mozgalmak gazdasági és szociális alapjellegét elködösíteni. Ugyanezt a törekvést figyelhetjük meg a korábban lezajlott mezőberényi esettel kapcsolatban. A megyének október 19-én kelt jelentése, amelyben a Mezőberényben történtekről a honvédelmi bizottmánynak beszámolt, az ottani mozgalmat úgy állította be, hogy a községnek „főkép németajkú lakosai" követtek el „a magyarok elleni ellenséges tetteket".2 1 Vagyis nemzetiségi és politikai jelleget igyekezett tulajdonítani a mozgalomnak. Orosházán nemzetiségi 18 U. o. 1654/1848. sz. 17 U. o. 4475/1848. sz. 18 u -10 A jelentés teljes szövegét közöltem Magyar parasztmozgalmak 1848-ban című tanulmányomban a Forradalom és szabadságharc 1848—49. című kötetben, a 236—238-lapokon. Itt csak utalok rá. 20 Országos Levéltár, Orsz. Honv. Biz. iratai, 4475/1848. sz. 21 U. o. 1654/1848. sz.
