Századok – 1949
Kató István: Első köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 146
EL6Ő KÖZTÁRSASÁGI MOZGALMUNK A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 169 tanítottak az iskolákban.6 " Szekfű nézeteit itt-ott alátámasztották Mályusz, vagy Fraknói adataival, a 19. század demokratáiról, Berzeviczyről, Kossuthról, Horváth Mihályról pedig megfeledkeztek. így épült áthalolhntatlan reakciós fal az első magyar köztársasági mozgalom körül Fraknóitól kezdve Mályuszon keresztül Szekfüig, amit a mai napig nem sikerült lerombolni. A történelmi materializmus módszerével dolgozó új magyar történetírásnak igen fontos feladata, hogy az összes okmányok összegyűjtésével és feldolgozásával a korszak gazdasági és politikai viszonyainak az elemzése alapján kidolgozza a helyes értékelését az első magyar köztársasági mozgalomnak. A marxieta történetírásnak nem mentegetnie kell a mozgalom résztvevőinek ingadozásait, mint ahogy azt a liberális történetírás tette, hanem bírálnia. De ez a bírálat nem jobbról fogja nézni a demokratákat, mint a reakciós történetírás, amelynek nem az fájt, hogy Martinovics és társai nem voltak elég következetes demokraták, hanem éppen az, hogy demokraták voltak, és a többi csak ürügy demokratizmusuk lejáratására. A marxista történetírás balról fog bírálni, következetlenségüket a demokratizmus terén, de ugyanakkor fel fogja tárni történelmi jelentőségüket és elévülhetetlen érdemeiket a feudális társadalom első bírálatáért, a polgári ideológia és a köztársasági eszme propagandájáért a feudalizmus mélyülő válságának idején, a 18. századvégi Magyarországon. KATÓ ISTVÁN 50 Asztalos M. és Pethő S.: A magyar nemzet története. Bp., 1933. ,,Mérhetetlen ambíciói kalandorrá tették. Erkölcsileg teljesen megbízhatatlan volt... Martinovics 1793-ban vallotta fel a rendőrágensi pályát a forradalrnárival... A francia terror és Martinovics ködös vállalkozása fokozottan kiváltották a fejedelmi önkény jelentkezését..." (Id. m, 347. 1.) Eckhart F.- Magyarország története. Bp.. 1946. 183—184. 1. „...megrémültek attól a komolynak alig nevezhető összeesküvéstől, amelyet egy teljesen demoralizált jellemű, volt ferences barát, a kalandor természetű Martinovics Ignác szervezett meg... Az udvart és környezetét, a legfőbb bécsi kormányzószékeket, a franciaországi rémségek, а magyar és bécsi összeesküvés minden reform esküdt ellenségévé tették. Ugyanaz a Ferenc, aki uralkodásának első éveiben atyjának, II. Lipótnak és nagybátyjának, Józsefnek szellemében kész lett volna a mérsékelt reformokhoz segítőkezet nyújtani. most még a reform gondolatától is irtózott."
