Századok – 1949
Kató István: Első köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 146
168 KATÓ ISTVÁN Az ellenforradalom propagandistái ugyanazon ак uszító hangon írtak az 1794-es radikális demokratákról, mint a 20. század radikális demokratáiról, a kommunistákról. „ő csak a vezetők nélkül maradt állati bosszúvágytól elragadott tömegeket látta, amely vakon megy új vezére után. Ilyen tömeggé akarta ő változtatni a magyar nemzetet, hogy a teljes khaoszban ezrek és ezrek pusztulása után és halála árán végre teljesen kitombolhassa magát nagyravágyása, beteges önhittsége."5 5 Mályusznak az elmélete mögött már ott van a mlagyar burzsoázia rettegése az egyre erősödő Szovjetúniőtól, és a magyar munkásosztálytól, amely 1919-hen megkísérelte a hatalom megragadását. Ezért megy még tovább a köztársasági mozgalom gyalázásában, minit Fraknói. „...itt egy mesteri módon kitervezett robbantó munkával állunk szemben. Napjaink történetében egy világbirodalom összeomlása, amely előbb egy nacionalista, majd egy túlzó bolseviki forradalmon ment keresztül, megtanított bennünket, hogy elhigyjük, hogy pár ember elszánt, tervszerű munkája is rombadönthette volna a kis Magyarországot. . . . Ha a Martinovics-összeesküvés eléri célját és diadalt arat, az a magyar állam pusztulását jelenti s a magyar fajra is halálos csapást mér."6" Mályusznak az elméletét átvette Szekfü is. Szekfü csak egy nem lényegbevágó kérdésben tér el Mályusztól a köztársasági mozgalomról való nézeteiben. „Mályusz... Martinovics fellépéséig társadalmi erőket vizsgál, de ezután végletesen individualisztikusan nézi a dolgokat- Martinovics mint „szörnyeteg" mégis csak kisebb történeti alak volt, semhogy egymaga fellépésével megsemmisítse a magyarság újjászületésének minden reményét."5 7 Mályusszal ellentétben a köztársasági mozgalmat nem értékeli a maga. korában reális, nagy veszélynek, de Mályusz következtetéseit a mozgalom hatásáról elfogadja. „A francia forradalomnak nevezett vérfolyam már tömeggyilkosságok, s a király és királyné vérétől dagadva, hömpölygött, egész Európában borzadályt keltve; a fiataloknak és az ideáknak egyaránt vesztett ügyük volt, ha kiderül összefüggésük a francia forradalommal. Már pedig ez derült ki Martinovics összeesküvésében... Király és társadalomi önvédelmet teljesített, megálljt kiáltva az új eszméknek. . . . De ezzel nemcsak a felvilágosodás és belőle származó forradalom szélső ideái váltak lehetetlenné, hanem azon mérsékelt irányzat is . . . A gyanút semmi ki nem téphette többé szívéből (t. i. a nádornak К. I.) s ő volt az, aki a dinasztia biztonsága érdekében kivitte Ferencnél a nagy rendszerváltozást . . "5S A Szekfü-féle nézet lett végül a legelterjedtebb az ellenforradalmi kor ezak történészei között. Ezt vették át az összes történeti kézikönyvek, e szerint 65 Id. m. 169—170. 1. » Id. m. 170. 1. 57 Hóman—Szekfü: Magyar Történet. VI. 490. 1. 58 Hóman—Szekfü: Magyar Történet. VI. 41,1. 1.
