Századok – 1949

Kató István: Első köztársasági mozgalmunk a magyar történetírásban 146

EL6Ő KÖZTÁRSASÁGI MOZGALMUNK a MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 157 eldöntéséig a tömegben nem alakulhat ki józan felfogás, amit Fraknói első könyvének minden „leleplezés" számba menő eredménye ellenére Is a jelzett tekintetben hatás nélkül való maradása igazol. Martinovics, bármily sötét színben tüntessék is fel most a legújabb kutatások, tiszteletreméltó mártyr fog maradni, míg a felelősség, mely reá neheze­dik, pontosan nem határozható meg."5 1 Míg Fraknói megmaradt nagyrészt Martinovics és társai jellemének be­mocskolásánál, a sokkal politikusabb Mályusz ezt elfogadva, továbbfejlesztette egy teljes történelmű korképpé. Elmélete szerint az 1792—93^as években a nemesség „bölcs konzervativizmussal" jótékony, „lassú haladást" indít ei, amelyet a király is támogat. „Minden akadály el volt hárítva s minden jel azt mutatta, hogy a munka sikerülni fog s ai reform megvalósítható. A fejlemények meg­mutatták, hogy a. király és a nádor közötti viszony a főherceg haláláig, az utolsó napig nem változott meg, az ugyanolyan maradt, mint 1791 nyarán volt- A magyarság sem változott meg, s hogy jobb sorsának napja leáldozott, mielőtt feljött volna, annak nem ő lett aiz oka Nagy és fejle­ményeiben végzetes változás következik be. Egy kísérteties, fekete­kámzsás alak tűnik fel, mintha a pokol küldte volna ezt a romlott, atheista papot. A romantikus írók féktelen fantáziája tudott csak hozzá hasonló szörnyeteget leírni s ő eleven valósággá lett, hogy elpusztítson mindent, ami magyar, hogy megsemmisítse a magyarság újjászületésé­nek minden reményét. Martinovics inspirációjára egy olyan összeesküvés támadt, amelynek célja idegen a magyar társadalom törekvéseitől, gon­dolkodásától, s amely kompromittálva a magyarságot, végzetszerűen megváltoztatja ai nádor gondolkodását."52 Elméletét még szélesebben megalapozza azzal, hogy azt bizonyítja, a liberális történetírókkal szemben, hogy I. Ferenc, uralkodásánának kezdetén még nem volt reakciós, csak a köztársasági szervezkedés hatásária» a nádor befolyására változott meg. „Az egész összeesküvés legkárosabb következményének éppen azt tartjuk, hogy a nádor felfogását, hitét Martinovics vallomásai és az események ilyen téves irányban befolyásolták és fejlesztették."5 8 A Habsburg reakcióért tehát a radikális demokraták a felelősek. Mályusz teljesítette Klebelsberg célkitűzését. Ne vezessen félre minket Fraknói, Mályusz és a többiek „szent haragja", amellyel Martinovics gyengeségeit támadják. Nekik nem az fájt, hogy Marti­novics ingadozó republikánus volt, hogy kompromisszumokat kötött a király­lyal, nem az fájt, hogy nem volt elég következetes demokrata, hanem éppen az fájt, hogy bár ingadozva és nem elég következetesen, de demokrata, repub­likánus, sőt materialista volt. Bár jellemüket kezdik ki, valójában céljaikat akarják támadni. „A radikálisok törekvése nem volt kivihető a társadalom akkori fejlettsége fokán, hiszen még ma, több mint egy század elmúltával is mindig idegen, tőlünk."5 4 " Századok, 1921—1922. 573. 1, 62 Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg Nádor iratai. BpP , 1926. 141. 1. 55 Id. m. 200. 1. « Id. m, 136. L

Next

/
Thumbnails
Contents